Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁZSI TIBOR (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
2732 került be a Polgári Törvénykönyvbe, és az 1990ben módosított Polgári Törvénykönyvben nyert igazi és végleges helyet a valódi polgárjogi rendszerben. Ha az alapítványi jognak ezt a nem túl szívderítő történetét végiggondoljuk, akkor tehető fel a kérdés, hogy ebben a mai helyzetben szabade egy új közalapítványt, egy új jogintézményt a Polgári Törvénykönyvön kívülről bevezetni a magyar jogrendbe? Azt gondolom, hogy erre a kérdésre a válasz egyértelműen nemleges. Röviden: a magyar jogrendszer jelenleg nem a szokásjogi alapokon épül ki, hanem a kontinentális hagyományoknak megfelelően fejlődés útján halad, és így a jogrendszer egésze iránti érdek megelőz minden olyan politik ai érdeket, amely az egyes jogintézményeket esetről esetre kívánná létrehozni. (11.50) Már persze amennyiben szükség van egyáltalán ezekre az egyes jogintézményekre. A Kormány által elfogadott és beterjesztett, valamint a kulturális bizottság által elkészí tett javaslat egy hibrid jogintézményt hoz létre, amelynek ugyan néhány szabályát megállapítja, de két, már említett, egymásnak ellentmondó háttérjogot teremt. Ez azonban nemcsak a jogi fogalmaknak a tisztázatlansága miatt okoz gondot, hanem alkotmányjogi garanciális okokból is. A médiatörvény ugyanis kétharmados többségű elfogadottságú, elfogadást kívánó törvény. A költségvetési szervek gazdálkodásáról szóló jogszabályok, amelyeket a törvény említ, azonban egészen alacsony szintűek lehetnek. Ebben a körben tulajdonképpen akár egy miniszteri rendelet is kihúzhatja a talajt a kétharmados törvény alól. Gondoljunk arra, hogy a közalapítványi költségvetési szervnek a szabályozására rengeteg olyan jogszabály vonatkozik, amely miniszteri rangú rendelkezéseket tart almaz, és ezek bármikor megváltoztathatók. Tehát igazából jogi eszközökkel egészen alacsony szinten a kormányzat bele tud avatkozni ezeknek a működésébe és ki tudja lyukasztani azokat a garanciális szabályokat, amelyeket esetleg egy médiatörvény kétharmado s elfogadottsághoz köt. A tervezetnek a szándéka teljesen világos. Az intézmény jogi felépítése azt célozza, hogy a két műsorszolgáltató szervezet a jövőben ne legyen az állam tulajdona, de egyben ne váljék magántársasággá sem, függetlenedjen a Kormánytól, és ne legyen kiszolgáltatva a mindenkori politikai többségnek sem. Az a szándéka a tervezetnek, hogy a közalapítvány egyszerre önálló is, meg nem is, a jogban meglehetősen ellentmondásos és konfúzus jogintézményeket eredményezhet. Így jön elő, hogy a Polg ári Törvénykönyv és a költségvetési igazgatási jog is számításba jön. Most el kell döntenünk, hogy mit akarunk: alapítványt vagy pedig költségvetési szervet? Alapítvány esetében a beleszólási jogok teljesen nyilvánvalóan korlátozottak. Az alapítványnak pon tosan az a lényege, hogy amikor az alapítványt megteszem, akkor meghatározom az alapítvány szervezetét, és ennek a szervezetnek a segítségével működik ez tovább. Ez olyan, mint amikor valamit létrehozunk, mint a teremtés, ami aztán hogyha megindult, utána évezredekig eljár saját tengelyén. Természetesen az alapítványoknál az évezred nem biztos, hogy fennáll (Derültség.) , hiszen az infláció gyakran megsemmisített már alapítványokat. Az alapító tehát csak a szervezeti renden az alapításkor tudja érvényesíten i az akaratát, valamint – egy, talán nem egészen ide illő pártállami megfogalmazás szerint – a benne levő személyeken keresztül érvényesíti saját politikáját. Hogyha bele akar szólni ezen túl, akkor nem hoz létre alapítványt, akkor egy olyan szervet hoz lé tre, amelynek irányításába állandóan beleszólhat. Hiszen az alapítvány abban a pillanatban megszűnik alapítvány lenni, mihelyt túl erős közjogi jogosítványok, mihelyt túl erős irányítási – külső irányítási – jogosítványok állnak vele szemben. Tehát ennek e redményeképpen mind jogilag, mind pedig szociológiailag megszűnik alapítvány lenni. Tehát nevezhetjük ezt ugyan közalapítványnak, akárminek, találhatunk rá bármilyen szép szavakat, ez ebben az esetben nem lesz alapítvány. A joghézagok, amelyeket a jelenleg i szabályozásnak a hiányossága eredményez, teljesen beláthatatlanok jelenleg. A Parlament jogalanyisága mint alapítványtevő, az egyik ilyen kérdés. A
