Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁZSI TIBOR (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DARVAS IVÁN (SZDSZ)
2727 gondolom, az MDF jelentős jogi munkájának a r észe. Gondolom, elérkezett az az időszak, amikor a jogászok, mint ahogy itt már elhangzott, jogi megfontolásból kezdik megfogalmazni ezt a törvényt, tehát kiveszik a kulturális, széplelkű képviselők kezéből a tollat, és kezdik megírni a kemény jogi szabály ozást. Tehát jó lenne tisztázni, hogy most akkor mi az igaz. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Balázsi Tibor képviselő úr következik viszonválasszal. Felszólaló: Balázsi Tibor (MDF) BALÁZSI TIBOR (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Könnyű helyzetben vagyok, megp róbálom elmondani, hogy mi az igaz. Most beszéltem a folyosón Salamon Lászlóval, és tényleg nincs itt, ő elmondta nekem, amit egyébként én sejtettem, hogy ő mint képviselő nyújtotta be ezeket a javaslatokat. Nem pártálláspontokat akarnak képviselni ezek a javaslatok. Az MDF álláspontja az, ami gondolom, minden pártnál így szokás, hogy a kulturális bizottságban, illetve a munkabizottságban dolgozó képviselők álláspontja tekinthető hivatalos álláspontnak. Amit elmondtam konszenzuskeresésről, az MSZP általam i dézett javaslataival kapcsolatban, az fogadható el hivatalos álláspontnak. Köszönöm. Tehát a konszenzuskeresés. Köszönöm szépen. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Darvas Iván képviselő ú r. Megadom a szót. Felszólaló: Darvas Iván (SZDSZ) DARVAS IVÁN (SZDSZ) Köszönöm a szót. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én Balázsi képviselő úr előző felszólalásának legvégéhez szeretnék csak hozzászólni. Balázsi képviselő úr borúlátóan ú gy nyilatkozott, hogy igen rosszul állnak a dolgok. A magam részéről cáfolni szeretném. Én azt hiszem, hogy éppenséggel az Alkotmánybíróság döntése azt bizonyítja, hogy a demokratikus intézményeink, ha nyögve is, de alapjában véve jól működnek, hisz a demo krácia korántsem a többség uralmát jelenti a kisebbségen, hanem éppenséggel ellenkezőleg: a többségnek a garanciáját jelenti, hogy megvédi és érvényre juttatja a kisebbség jogait és érdekeit is. Én a magam részéről roppant bölcsnek tartom az Alkotmánybírós ág döntését abból a szempontból, hogy tudatosan nem foglalt állást ebben a konkrét kérdésben, és tudatosan arra próbálja szorítani a vitában szemben álló két felet, hogy kompromisszumot találjon meghatározott időpontig. Nálunk a kompromiszszum szóhoz valam ilyen furcsa módon mindig egyfajta pejoratív értelem kapcsolódik, egyfajta, a gerinctelenségnek, a megbízhatatlanságnak, a megalkuvásnak a fogalma kapcsolódik ehhez a kérdéshez, holott a művelt nyugaton a kompromisszumkészség a kreativitás jele. Annak a je le, hogy valaki képes a felmerülő ellentéteket elsimítani, az ellentéteket összeütköztetni, és egy magasabb fórumon, egy magasabb szinten egyesíteni. Hisz maga Európa – a maga viszonylagos biztonságával, a maga viszonylagos jólétével, a maga viszonylagos k iegyensúlyozottságával – nem más, mint éppenséggel nap mint nap felmerülő konfliktusoknak az összeütköztetése és egy magasabb szinten való integrálása. Mi mindig nagyon nagy tisztelettel vesszük tudomásul, amikor a kormánypárt képviselői kijelentik, hogy a lapjában véve liberális gondolkodásúak. Mi ennek rendkívüli módon örülünk, hisz abból indulunk ki, hogy liberális az, aki úgy gondolkodik, hogy aki velünk van, az nem köteles mindig mindenben egyetérteni velünk. Aki nincs velünk, az még nem biztos, hogy el lenünk van. És aki ellenünk van, annak is megvédjük a jogát, hogy ezt hangoztassa, kinyilvánítsa és küzdhessen ellenünk. Ugyanezt várjuk el ebben a konkrét esetben a kormánypárttól is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
