Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - KÓNYA IMRE, DR. az MDF frakcióvezetője:
2722 Kialakult egy kétharmados egyetértés, a Kormány ettől visszalépett, most pedig követeli, hogy szavazzunk erről annak ellenére , hogy minden felszólalás védi azt a jogot, hogy a kétharmados egyetértéssel nem rendelkező törvény keresztülmenjen, illetve azt az álláspontot. Én azt gondolom, hogyha valami merénylet a parlamentarizmus szelleme ellen, ha valami a Parlament tudatos kudar cra járatása és… (Közbeszólás: 4 perc!) … egyben lejáratása, akkor ez az. ELNÖK (Szabad György) : Négy perce beszél, képviselő úr! HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Kérem – utolsó mondatom, elnök úr – , kérem önöket, vizsgálják ezt felül, és kezdjük el ismét, ha kell , elölről, gondosan a tárgyalást, ne mondjanak le arról, hogy a Parlament az Alkotmányban előírt kétharmados törvényeket meg tudja hozni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (Szabad György) : Kónya Imre frakcióvezető kíván reagálni. Felszólaló: Dr . Kónya Imre (MDF) KÓNYA IMRE, DR. az MDF frakcióvezetője: Egyrészt frakcióvezetőként, arra vonatkozóan, amit felszólalásának második részében mondott Haraszti Miklós, hogy ki kérdőjelezi meg a konszenzust és mit kell csinálni a Parlamentben, amikor egy tö rvényt tárgyalunk, másrészt azt mondta, hogy ő nem jogász és jogászi szofisztikáról beszél akkor, amikor az Alkotmánybíróság döntését értelmezzük. Ezért annyit mondanék neki jogászként, hogy az Alkotmánybíróság döntésének idézett része, tehát amikor azt mo ndta az Alkotmánybíróság, hogy nem önmagában a 74es határozatnak az a rendelkezése, amelyik a kormányfelügyeletet kimondta, nem ez alkotmányellenes, hanem az a helyzet, hogy nincsenek olyan további garanciális szabályok, amelyek elvileg és garanciálisan, jogszabályi szinten kizárják azt, hogy ez a felügyelet egyoldalú befolyásolásra adjon lehetőséget. Ez így van. Éppen ez indokolja azt, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy egy törvény, egy médiatörvény megszülessék. Ennek érdekében tett meg minden t a parlamenti bizottság, hogy megpróbáljon egy konszenzust kialakítani arra tekintettel, hogy kétharmados a törvény. Ez a konszenzus megszületett, és lényegében ennek megfelelő javaslat előterjesztésre került, amiről azt hiszem, Debreczeni József eléggé e gyértelműen bizonyította és Molnár Péter ezt megerősítette, hogy liberálisabb annál, mint ami a nyugati demokráciákban szokásos, most mindegy, hogy miért liberálisabb, de tény, hogy liberálisabb. Nos, ehhez képest itt észrevettük, hogy már a vita elején me gkérdőjelezték a konszenzusnak azt a lényegi részét, hogy a kinevezési törvény marad. Itt elhangzott már 34 héttel ezelőtt, hogy kétharmados döntést kell a kinevezés kérdésében is hozni. Egy olyan sajátos helyzetet kívántak előidézni az ellenzéki pártok, hogy az Országgyűlés kétharmados többséggel válassza meg a médiaelnököket. Ez egy nagyon sajátos helyzet akkor, amikor tudjuk, hogy még a köztársasági elnököt is végső soron egyszerű szótöbbséggel lehet választani. Azt igényelték volna, hogy kétharmados tö bbséggel, felmerült, hogy a kétharmados elv… egyik variáció volt, hogy kétharmados többséggel válassza a köztársasági elnököt, holott 1990ben az LVII. törvényben 98%os többséggel a jelenlegi kinevezés mellett döntöttünk, és a parlamenti bizottságban megá llapodtak, hogy marad a kinevezési törvény. Ez alapvetően kérdőjelezte meg azt a konszenzust, ami ott született. Ezek után mi változatlanul a konszenzushoz kívánnánk tartani magunkat, és egy parlamenti vita során szeretnénk meghozni a médiatörvényt, az ere deti elképzeléseknek megfelelően. Még visszatérve, mert nem jogász Haraszti Miklós, az Alkotmánybíróság döntésére. Az Alkotmánybíróság azt is kimondja ebben az ismeretes döntésében, hogy nemcsak a kormánytól és az államtól kell megóvni a médiákat, nemcsak a kormány és állam befolyásolástól, hanem egyéb
