Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
2713 Magyar Köztársaság Kormányát terheli egy olyan előterjesztés felelőssége, amely mindkét fél számára elfogadható. Tehát sajnos, tisztelt uraim, akár tetszik ez, akár nem, itt jó lenne megállapodni. Én most ennek a megállapodásnak a tartalmáról nem nyilatkozom, mert önök is tudják, hogy nem vagyok tagja a kulturális bizottságnak, és ez annak a bizottságnak a kompetenciája, amely ezzel az üggyel foglalkozik. (10.00) Amiért én szót kértem, az az Alkotmánybíróság tegnapelőtti döntése, amelyben az 1047/ 1974es – '47et mondtam majdnem itt is, de tulajdonképpen nincs nagy különbség, hiszen annak a törvénynek a szelleme az 1974es minisztertanácsi határozatnak a szelleme, a Biszku – Lázár korszaknak a legsötétebb időit idézi. 1974 a '68as reformok megállítá sának korszaka. Ennek a szellemnek a jogfolytonosságát emlegette Debreczeni József előző felszólalásában is. De ezzel a határozattal kapcsolatban az Alkotmánybíróság néhány olyan fontos dolgot kimondott, amire a magyar Országgyűlésnek oda kell figyelni, me rt akár így, akár úgy születik meg az a törvény, amit most vitatunk, ennek a törvénynek, amit most meghoz az Országgyűlés – akár konszenzussal, akár erőből – az Alkotmánybíróság tegnapelőtti döntésére figyelemmel kell lennie. És akik ismerik ezt a döntést, azok tudják, hogy a '74es kormányhatározatról kimondott alkotmánybírósági ítélet rendkívül sok kérdésben tartalmi szempontból megköti a mi kezünket a rádió- és a televíziótörvény ügyében. Hiszen ez az alkotmánybírósági döntés megerősíti a korábbi alkotmá nybírósági határozatot, amely kimondta, hogy a "szabad véleménynyilvánítás joga a kommunikációs alapjogok »anyajoga», belőle vezethető le a sajtószabadság alapjoga is." És kimondta azt is ez az alkotmánybírósági döntés, hogy a "sajtószabadságot elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja." Ennek felel meg például a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadalomban meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk teljessége megjelenjen a sajtóban. A tájékozódáshoz való jog, vagyis az információszabadság anyagi és eljárási garanciáit az állam elsősorban másutt, az adatokhoz való hozzájutásnál építi ki, nem sajátosan a sajtóra, hanem bárkire nézve. Demokratikus közv élemény azonban csak teljeskörű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre. Ennek megfelelően az Alkotmány a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen tájékozódáshoz való jogot érvényesíti a sajtószabadság fent vázolt koncepciója korlátjaként. De csupán az elkerülhetetlen mértékben kifejezetten kötelezi az Országgyűlést – ismétlem: kötelezi az Országgyűlést – arra, hogy a tájékoztatási monopóliumokat törvénnyel akadályozza meg. Nos, ez a törvényi szabályozás folyik most. És ennek a törvényi szabályozásnak a tartalmi sajátosságaival külön foglalkozik az Alkotmánybíróság döntése a rádió és a televízió esetén, tehát konkrétabban az országos közszolgálati rádió és televízió esetében. Itt egy pillanatra szeretnék megállni ennél a négy szónál, hogy "országos közszo lgálati rádió és televízió". Debreczeni József, amikor nemzetközi példákat említett, megítélésem szerint egy pici csúsztatást hajtott végre érvelésében. Ugyanis a nemzetközi példák akkor helytállóak, hogyha több szempontot is együtt nézünk. Hogyha azt mond juk – például egy építészeti példával élünk – , nemzetközi példák mutatják, hogy mondjuk Grönlandon nagyon jól bevált építkezési mód a jégkunyhó építése és ezt a Szaharában is alkalmazni kívánjuk, akkor némi fennakadást fog okozni a gyakorlati végrehajtás, mert bizonyos körülményeket nem veszünk figyelembe. Debreczeni József érvelése nem vette figyelembe azt, amit az Alkotmánybíróság – ismételten mondom – nagyon helyesen állapított meg, hogy az országos közszolgálati rádió és televízió nem tekinthető önmagáb an, hiszen a tájékoztatási monopóliumok kérdése és a sajtószabadság kérdése egy nagyon komplex kérdés, és ennek a szabályozásnak együtt kell tekinteni a szabályozást a helyi
