Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DEBRECZENI JÓZSEF, DR. (MDF)
2708 Kezdem tehát a törvénytervezettel. Ennek a tervezetnek a szerkezete két részre oszlik, az el ső felében a közszolgálati televíziózást és rádiózást szabályozza, közelebbről különösen a Magyar Rádió és a Magyar Televízió működését és jogállását. A második rész a kereskedelmi televíziózást és a rádiózást szabályozza. Mindenekelőtt a legfontosabb kérd és ebben a részben a műsorszórási engedélyek kiadása, illetve a frekvencia odaítélése. Ami az első részt illeti, szeretném egy kijelentéssel kezdeni. Meggyőződésem szerint – a közhiedelemmel ellentétben – a közszolgálati rádiózás és televíziózás nem lehet független abszolút értelemben. Tudniillik sehol és soha nem független ez a szféra Európában és a világon. Először is törvény szabályozza mindenütt a közszolgálatiságot, pontos előírások, normák határozzák meg, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie enn ek a tevékenységnek, milyen keretek között bonyolódhat ez a közszolgálati tevékenység. Másodszor, mindenütt van szerepe a tulajdonosnak. A kereskedelmi televízióknak és rádióknak is természetesen van tulajdonosa, és természetesen a nemzeti médiának is van tulajdonosa; az elnevezésben is benne van ez a romantikus szó, hogy a nemzet. Az a kérdés, hogy ezeket a tulajdonosi jogokat vagy jogosítványokat, vagy pozíciót ki hivatott megtestesíteni. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben annak az Országgyűlésnek, am elyik feltétlenül a legfőbb közhatalmi szerv Magyarországon, mindenképpen bizonyos képviseletre, ezeknek a nemzeti tulajdonosi jogosítványoknak a megtestesítésére van joga és van itt szerepe, és nem iktatható ki teljes mértékben a működtetés szempontjából a kormányzat szerepe sem, mint ahogy sehol a világon nem iktatják ki, ahol közszolgálati médiumok működnek. Ez természetesen semmiképpen nem jelenthet cenzúrát, nem jelenthet politikai befolyást, különösen nem előzetes beavatkozást a műsorszórásra, a műsor sugárzásra, de mindenképpen és mindenütt jelent valamilyen utólagos kontrollt, amelyik éppen arra hivatott, hogy megítéltessék az, hogy a törvényben és a közszolgálati szabályokban előírt normáknak mennyiben felel meg a műsor folyama, amit ezek a médiumok sugároznak. Azt mondhatom tehát összefoglalásképpen, hogy nem függetlenségről, hanem autonómiáról kell beszélni ebben az esetben. Nézzük meg, hogy konkrétan hogyan szabályozza a törvénytervezet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szerkezetét. Kulin Ferenc elnök úr nyomán egy analógiával szeretnék élni. Általában a demokratikus hatalom működésének analógiájára épül föl a rádió és a televízió működése a tervezet szerint. A törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás hármasságára gondolok. Nos, a Ma gyar Televízión és a Rádión belül a törvényhozói funkciót – mondom, analógiáról van szó – a kuratórium gyakorolná, egy olyan kuratórium, ahol nincs a parlamenti erőviszonyoknak megfelelő összetétel, hanem paritásos elven épülne fel a tervezet szerint ez a kuratórium, és ráadásul kétharmados többséggel hozhatná szavazatait a döntő kérdésekben. Tehát itt, az – idézőjelbe tett – törvényhozási szinten, a legfőbb döntések szintjén a paritás és a kétharmadosság tökéletesen érvényesül a tervezet szerint. A vé grehajtói hatalmat az elnök, illetve az alelnökök gyakorolnák a televízión és a rádión belül. A hatályban lévő és 98%ban az új Parlament által elfogadott kinevezési törvény alapján a közelmúlt fejleményei nyomán is kijelenthetem, hogy ez a törvény elsősor ban kormánykompetenciába helyezi az elnök és az alelnökök kinevezését, illetve leváltását. Itt tehát nem érvényesülne a kétharmados elv. Hangsúlyozom azonban, hogy ebből az egyetlen elemből semmiképpen nem szabad megítélni azt, hogy a Kormánynak vane és m ekkora politikai befolyása. Nagyonnagyon sok elem az, amelyik meghatározza a rádió és a televízió működését, nagyonnagyon sok garancia. Ez mindössze egyetlen elem, ahol a kétharmadosságnak az érvényesítése – ahogy erre már korábban mások utaltak – a műkö dőképességet kérdőjelezné meg; de majd a nemzetközi példákban visszatérek még erre a kérdésre. (9.40) Az idézőjelbe tett igazságszolgáltatói szerepkört a felügyelőbizottság gyakorolná, amelyik utólagosan az egész műsorfolyamot megítélné abból a szempontból , hogy mennyire pártatlan és mennyire teljesíti a normákban meghatározottakat. Ennek a felügyelőbizottságnak a felét a