Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DEBRECZENI JÓZSEF, DR. (MDF)
2709 különböző társadalmi szervezetek adnák, másik felét a politikai szervezetek, a parlamenti pártok. Itt is a paritás érvényesül a tervezet szerint, nem a parlamenti erőarányok, hanem kiegyenlített lenne a kormánypártok, illetve az ellenzék részvétele. És ez a testület is kétharmados többséggel hozná a legfontosabb döntéseit. Nézzük meg, hogy hogyan tervezi a törvényjavaslat a kereskedelmi szf éra szabályozását, a műsorszórási engedélyek kiadását. Itt is ugyanaz a hármasság érvényesül, amiről az előbb beszéltem, a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás analógiája. Ami a törvényhozást illeti, ez nagyon világos. Az ellenzékkel közös en, hatpárti konszenzussal megállapított nagyon világos szabályok intézkednének arról, hogy milyen feltételekkel, milyen körülmények között, milyen szabályok, milyen prioritások figyelembevételével ítélhetők oda a frekvenciák, pontosan szabályozza ezt az e ljárást és ezt a procedúrát. A legteljesebb nyilvánosság előtt történne mindez pályázati rendszerrel. Csupán ezek között a keretek között működhet tehát maga a folyamat, maga a frekvenciáknak az odaítélése, amiről az RTH, a Rádió- és Televízió Hivatal gond oskodik elsősorban, és a mi elképzelésünk szerint ez is kormánykompetencia, mármint ennek elnökének a kinevezése. Ez mindenütt a világon így van, szeretném hangsúlyozni, majd erre is utalok. Itt is a működőképesség és a szakmaiság szempontja az, amelyik me ghatározó ebből a szempontból. Az utólagos felülbírálat, az idézőjelbe tett igazságszolgáltatás funkcióját itt is egy testület biztosítaná, a Rádió és Televízió Hivatal Társadalmi Tanácsa; Ennek az öszszetételében is a paritás érvényesülne, és ez is kéthar mados többséggel hozná a határozatait. Plusz független bírósági jogorvoslatra nyílna lehetőség minden olyan esetben, amikor bárki úgy vélné, hogy megsérültek a szabályok, megsérült a törvény a frekvenciák odaítélésekor. Tehát nem pusztán ez a társadalmi ta nács lenne a fellebbezési fórum, hanem a független bíróságok előtt megtámadható lenne a helytelen vagy a törvénysértő döntés. Ezek után szeretném a nemzetközi gyakorlatnak néhány példáját bemutatni, hogy összehasonlítási alkalmunk legyen, hogy milyen is a magyar törvénytervezet, aminek egy vázlatos koncepcióját igyekeztem ismertetni az eddigiekben. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a nemzetközi összehasonlítások mindig félrevezetőek lehetnek, és nem lehet feltétlenül mintának tekinteni ennek vagy a nnak az országnak a szabályozását. Egy azonban bizonyos, hogy ha az világossá válik, hogy a kormányzatnak vagy a kormánypártoknak mindenütt van valamilyen szerepe a közszolgálati médiumok működtetésében, akkor egész bizonyos, hogy nem tartható az az állítá s, hogy ha bármilyen ilyen szerepe van a kormányzatnak, akkor ott megsérül a sajtószabadság és megsérül a demokrácia. Tudniillik mindjárt igazolni fogom, hogy a nyugateurópai szabályozásokban ez teljesen bevett gyakorlat. Ami a közvetlen környezetünket il leti, szeretném azt elmondani, hogy KözépEurópában, KözépKeletEurópában, a volt szocialista országokban – amint az, azt hiszem, közismert – mindenütt kormányrádiók és kormánytelevíziók működnek, illetve elnöki rádiók vagy elnöki televíziók működnek, ané lkül, hogy országokat megneveznék, ez közismert. Ezt semmiképpen nem azért mondom, mintha bármiféleképpen ehhez akarnám hasonlítani a magyar helyzetet, illetve ehhez akarnám közelíteni. Határozott célunk az, hogy Magyarországon ne ez következzék be, ami va n Lengyelországban, vagy Csehszlovákiában, vagy Romániában és sorolhatnám tovább. Nézzük meg inkább a nyugateurópai gyakorlatot, néhány ország példáját szeretném felsorolni. Hollandiában a népjóléti, egészségügyi és kulturális miniszter javaslatára király i rendelettel nevezik ki a tömegtájékoztatási tanács elnökét és tagjait, valamint a széles körű engedélyező, ellenőrzési, felügyeleti hatáskörrel felruházott tömegtájékoztatási hatóság elnökét és tagjait. Zárójelben jegyzem meg, minden hátsó szándék nélkül , hogy a királyi rendelet itt merő formalitás, és ez valójában azt jelenti, hogy a miniszterelnök nevezi ki a szóban forgó testületeket teljes egészében. NagyBritanniában a kormány jogilag szinte korlátlan hatalommal rendelkezik a BBC felett – jogilag, ha ngsúlyozom – , mivel a belügyminiszternek jogában áll a rádiós licencet visszavonni. Az
