Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDOLNA (MSZP)
2553 az érdekképviseleteket egyenlő jogokkal kell felruházni. Az eddig benyújtott, általunk ismert előzetes alternatívák közül nincs egyetlen egy se, amelyik akár megközelítőleg is meg tudna felelni az Alkotmánybíróság által előírt alkotmányos elvárásoknak. Végül harmadszor. Még mindig szakmai kérdés a számunkra, hogy teljesen tisztázatlan a szakszervezetekkel kapcsolatos törvényhozásban a kormányzati felelősség. Az előző tervezet i s tavaly ilyenkor önálló képviselői indítványként került a tisztelt Ház elé. Az a közlés, amellyel az államtitkár úr meglepte a Parlamentet, enyhén szólva furcsa, hiszen az Alkotmánybíróság kötelezővé teszi a törvényhozó testület számára, hogy szüntesse me g a XXVIIIas törvény alkotmányellenességét. Hogy a munkaügyi tárca úgy gondolja, hogy máskor bevált művésznevét használva megint Tóth Tihamér képviselőtársunk nevén nyújtsa be azokat az indítványokat, amelyek ezt az alkotmányellenességet megszüntetik, err ől én személyes véleményt mondhatnék, nem hiszem, hogy fontos lenne; viszont mindenképpen a kormányzati munka stílusára jellemző, hogy az Alkotmánybíróság határozatának teljesítését a Kormány személyes képviselői felelősségű feladatnak tartja. A másik kérd éskör már nem szakmai, hanem politikai, de úgy gondolom, hogy egy általános vitában politikai észrevételeknek is helyük lehet. Meggyőződésünk, hogy a Kormány a szakszervezetekkel való együttműködésben elutasította a rendszerváltás logikájának megfelelő egy etlen lehetséges megoldást. (16.20) Azt tudniillik, hogy tudomásul vegye, hogy a szakszervezetek – és most az Alkotmánybíróság állásfoglalásából idézek – "…politikai és szociológiai értelemben új szervezetek, következésképp a rendszerváltás logikájában a K ormánynak egyetlen lehetséges feladata lenne, tudomásul venni ezeknek a szervezeteknek a létezését, együttműködni velük, hogy az Alkotmány szellemének megfelelően valamikor létrejöhessen Magyarországon a szociális piacgazdaság, és az ahhoz nélkülözhetetlen társadalmi partnerség." Úgy tűnik, hogy e helyett a tudomásulvétel helyett a Kormány egy dilemmával küszködik: nem tudja eldönteni, hogy a hozzá hűséges szakszervezetekkel menedzseljee a gazdasági átmenetet, vagy próbáljon meg megszabadulni minden szaksz ervezeti szerveződéstől. Utalnak bizonyos jelek arra, hogy ez a második változat még kedvesebb volna a Kormánynak, mint az előző. A Kormány keresi az ürügyet arra, hogy ne kelljen a szakszervezetekkel tárgyalnia, és úgy tűnik, egyre határozottabban az az é rdeke, hogy a szakszervezetek egymással ne egyezzenek meg. Ha nem lehet őket megosztani, akkor kész tények elé kell őket állítani, például úgy, hogy a szakszervezetek egymás közötti tárgyalásában még nem megérett helyzetben döntésre kényszerítjük a Parlame ntet. Mile Lajos képviselőtársam felszólalása azt bizonyítja, hogy mesterségesen szított szakszervezeti ellentétekre gyorsan adódik a kormánypárti megoldás például úgy, hogy a módosító indítványokban a szakszervezeti tárgyalásoknak elébe menve gyorsan megs zülessen egy egyszerű többségi döntés. Természetesen a Szocialista Párt sem gondolja azt, hogy ebben a helyzetben a kéztördelésen túl más megoldást, más megoldási lehetőséget megfogalmazni nem lehet. Mi úgy véljük, hogy most a törvényhozá snak azt kell elvégeznie, ami a dolga. Ez pedig alapvetően két dolog. Az egyik, hogy ki kell küszöbölni azt az ellentmondást, amelyik már egy túlhaladott határidő következtében a törvényben előállt, tehát módosítani kell a törvényben előírt határidőket. A másik feladata pedig a törvényhozásnak az, hogy tegye alkotmányossá a XXVIIIas törvényt, az Alkotmánybíróság határozata alapján változtassa meg a XXVIIIas törvénynek azokat a pontjait, amelyeket az Alkotmánybíróság az Alkotmánnyal összeütközőnek talált. Ugyanakkor természetesen ezzel nem oldódik meg a szakszervezetek közötti választás, illetve a szakszervezeti vagyon megosztásának egész problematikája. Nem tartjuk a helyzetet érettnek arra, hogy bármilyen egyéni képviselői indítványcsomaggal ezt az egész kérdéskört megpróbáljuk máról holnapra megoldani. Azt viszont indokoltnak és szükségesnek tartanánk, hogy a Kormány nyújtson be egy országgyűlési határozattervezetet, amelyben megtervezi a XXVIIIas törvényben előírtak végrehajtásához
