Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÓZS JÓZSEF (KDNP)
2554 szükséges törvényhozá si lépéseket, és ezeket a lépéseket egyezteti az érintett szakszervezetekkel. Ez nem csak a szakszervezetek és a Kormány jó viszonyának a kérdése, végső soron ettől a kormányzati magatartástól függ a munka világának a békéje, de végső soron talán a társada lmi béke is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Mózs József a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Mózs József (SZDSZ) MÓZS JÓZSEF (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsak! Azt hiszem, hogy ügyrendi hozzászólás is van, elnök úr. (Nincs.) Akkor úgy látom, hogy nincs ügyrendi hozzászólás. Továbbfűzve ezt a kérdéskört, amit itt a képviselőtársaim elkezdtek, azt szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy 88 – 89ben nagyon sokan úgy láttuk a jelenlévők közül, hogy az átmenet egyik kulcskérdése a legitim érdekvédelem kérdése. Aki dolgozott gyárban, vagy valamelyik hozzátartozója dolgozott ott, és elmondhatta az élményeit, az előtt világos volt, hogy meglehetősen kétarcú módon működött az addigi hivatásos érdekvédelem, melynek az volt a lényege, hogy a fizetett szakszervezeti vezérek nem jellemző módon konfrontálódtak a gyárigazgató elvtársakkal – később igazgató urakkal – , legalábbis én nagyon kevés ilyenről tudok, s az ismerő seim is. Viszont ezt a magatartást pótlandó egyfajta sematikus kormányellenességben élték ki magukat, és úgy tűnik, hogy ez a helyzet nagyon keveset változott napjainkig is. Tehát amivel kezdtem, hogy az átmenet egyik kulcskérdése a legitim érdekvédelem, a z egyfajta ilyen mesterséges, mondvacsinált, demagóg helyzet miatt mindenképpen fontos volt korábban, és fontos most is, és fontos holnapután is. Látni kell, igen fontos mögöttes érdekek vannak e mögött a kérdéskör mögött, sokkal nehezebb konszenzusos mego ldást találni, mint esetleg más kérdésekben, viszont tipikusan olyan kérdéskörről van szó, amely fontossá teszi a konszenzusos megoldásokat, lévén, hogy egyszerű emberektől nem elvárható, hogy belelássanak a kártyák mögé, nem elvárható, hogy fölöslegesen k itegyék magukat retorzióknak, viszont részünkről elvárható, hogy az ő nehézségük ismeretében valamilyen megoldási javaslatot kínáljunk. Késve, 1991ben született meg nagy parlamenti többséggel az a XXVIIIas törvény, ami – tekintettel a speciális átmeneti helyzetre – valamilyen módon ezt a megrekedt kérdést előrevinni kívánta. Közben érdekes jelenségeknek voltunk tanúi. Egyszerűen előállt az, hogy valamely csoport saját érdekeit követve nem hajtott végre egy törvényt, gondolok a vagyonbevallás kérdésére, és ez az egész kérdés húzódott, tolódott, és közben az érdekvédelem ügye lent a vidéki gyárakban, üzemekben egyre csak sorvadt. Gondolom, vannak tapasztalataink olyan legitim érdekvédelmet képviselő emberekről, akik ezt fontosnak tartották és felvállalták, s közben felőrlődtek benne, magukra maradtak, és azt vették észre, hogy az emberek passzívvá válnak, és úgy érezvén, hogy van veszíteni valójuk szabad szervezkedés lévén, a legitim érdekvédelem ügye egyre inkább elülni látszik. Ezért nagyonnagyon fontos, h ogy talán most, a 24. órában konszenzusos megoldást próbáljunk ebben a kérdésben, ami a szakszervezeti választások és a szakszervezeti vagyon megrekedni látszó ügyét előreviszi. Úgy látszik, részemről, illetve a Kereszténydemokrata frakció részéről, hogy a konföderációk képesek egymással megállapodni a vagyon s a vagyonkezelés fő kérdéseiben, és úgy látszik, hogy ez a konszenzus áttehető a kormányelőterjesztés, illetve a kialakulni látszó konszenzus közé, és ennek helyes módja lenne a többpárti indítvány, amit Mile Lajos célzott meg, és amit Matyi László is támogatott, s ezúton mi is támogatni kívánunk. Tehát lehetségesnek látjuk ezt a konszenzust, és helyzetünket az is könnyíti, hogy eddig sem törekedtünk rá, hogy legyen házi szakszervezetünk, és ezzel tal án nem képviselünk precedenst ebben a Parlamentben.
