Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság közötti baráti és jószomszédsági együttműködésről szóló, Krakkóban 1991. október 6-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős eljárásban történő megtárg... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
2490 A Magyar Köztársaság és a Lengyel K öztársaság közötti baráti és jószomszédsági együttműködésről szóló, Krakkóban 1991. október 6án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős eljárásban történő megtárgyalása ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar – lengyel baráti és jószomszédsági együttműködésről szóló szerződés megerősítését indítványozó országgyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása. Az előterjesztést 5690es számon kapt ák kézhez. Megadom a szót Jeszenszky Géza külügyminiszter úrnak, az országgyűlési határozati javaslat előterjesztőjének. A miniszter úr jelezte, hogy a magyar – ukrán, a magyar – francia és a magyar – német nemzetközi szerződések tárgyában az expozét e határoza ti javaslattal együtt kívánja előterjeszteni. Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter együttes miniszteri expozéja JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében megerősítésre ajánlom az alábbi nemzetközi szer ződéseket: az 1991. szeptember 1jén aláírt magyar – francia egyetértési és barátsági szerződés – bocsánat, helyesbítek; a kéziraton 1je van, de 11én aláírt – , az 1991. október 6án aláírt magyar – lengyel baráti és jószomszédsági együttműködési szerződést, a Németországi Szövetségi Köztársasággal a baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló, 1992. február 6án aláírt szerződést, illetve az Ukrajnával 1991. május 31én aláírt konzuli egyezményt. Tisztelt Ház! Egy ország külpolitikáját pusztán s zimpátiákra nem építheti. Ezért törekszünk arra, hogy közelebbi és távolabbi szomszédainkkal, a világ demokratikus államaival szerződésekben is rögzítsük külcsönös érdekeltségünket. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam az önök elé terjesztett négy meg állapodás főbb jellegzetességeit, céljait. Az elsőről. Magyarország és Franciaország között történelmükben végighúzódik a rokonszenv. Ezt a középkorban dinasztikus kapcsolatok, az újkorban pedig szabadságharcaink korlátozott francia támogatása, illetve a F ranciaországból kiinduló eszmeáramlatok széles körű hazai visszhangja erősítette föl. A francia kultúra iránti magyar tiszteletet és lelkesedést az első világháború és az ezt követő rendezés több nemzedékének traumát jelentő következményei sem változtatták meg. A magyarországi rendszerváltozás, az Európában 1989 és †91 között lezajlott sorsdöntő átalakulások a Franciaországhoz, az Európai Közösség egyik kulcsországához fűződő kapcsolatainkban is lehetőséget teremtettek az együttműködés új alapokra helyezésé re. Az egyezmény megformálásánál mindvégig azt tartottuk szem előtt, hogy e fontos dokumentum cikkelyei keretet teremtsenek nem csupán az Európába való integrálódásunkhoz, hanem a magyar társadalom politikai és gazdasági átalakulásának kiteljesítéséhez is. Külön fel szeretném hívni a figyelmüket a szerződés címében szereplő "egyetértés" – franciául: antant – kifejezésre. A XX. században Magyarország számára ez utóbbi szóhoz velünk szemben álló csoportosulások képe tartozik, s talán nem tévedek, ha úgy vélem , hogy a mostani szerződés neve mintegy eszmei elégtételként is felfogható. Mindenesetre jól jelzi a magyar – francia kapcsolatokban tapasztalható történelmi előrelépést. A szerződés a bizalom és a szolidaritás szellemében létrehozandó igazi partnerség megte remtésében látja a felek fő feladatát.
