Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
2484 tengerét. Amennyiben nem így tennénk, akkor ez törvényi szintű szabályozást jelentene a részkérdésekben is, és az ugrásszerűen felszaporodó munka megbéníthatná a jogalkotás folyamatát az Országgyűlésben. Az egészségügyi rendszer változását lehetetlenné tenné, ha mindent törvényi szinten szabályoznánk. A keresőképesség és a keresőképtelenség elbírálásáról szóló népjóléti miniszteri rendelettervezet több hónappal ezelőtt elkészült – végre valami, ami nem később – , viszont az alapjául szolgáló törvényes rendelkezést meg kellett várnia, és abban szerepelt ez a joggal kifogásolt május 15i hatálybalépés. Tekintettel arra, hogy több száz ember sorsát meghatározó rendeletről van szó, az érintettek véleménye nélkül a tervezetet n em akartuk végrehajtani és véglegezni, és ennek következtében a május 15i hatálybaléptetés, és ezt most már a jó hírem kockáztatása nélkül mondhatom, hogy biztosan nem fog fenyegetni, hiszen túlvagyunk ezen az időponton. Tehát igenis az orvosok véleményén ek figyelembevételével kerül bevezetésre, és ha tekintetbe vesszük azt, hogy hazánkban mintegy 2000 falusi háziorvos végez szolgálatot, a keresőképesség elbírálása tehát falun, de kisvárosokban is, a szűkös rendelőintézeti kapacitás miatt ugyancsak a körze ti orvosokra várt, és ezekre is marad a jövőben is. A társadalombiztosításnak döntő szerepe lesz a csoportvezető belgyógyász főorvosok átvételében, az ellenőrzőorvosi hálózat kiépítésében. Nyilvánvalóan itt olyan problémát is meg kell oldani, hogy ezeknek 15 – 20 százaléka nyugdíjasként vagy mellékfoglalkozásban látja el feladatait. De ha pusztán arra várnánk, hogy a TB ellenőrző testülete a meglevő, visszahúzó ellenállások és problémák közepette valamiféle biológiai erőtől hajtva magától feláll, akkor sose fogjuk meglépni a szerkezetátalakítást. A képviselő úr félelme attól, ami változás itt most bekövetkezik az egészségügy területén, az emberileg számomra teljesen érthető, csak nem tudom elfogadni. Azért nem tudom elfogadni, mert az összeomló egészségügy, a mit eddig szocialistának csúfoltunk, erről gyakorlatilag azt mondani, hogy a heti felülvizsgálat gátat szabott például a táppénzigényeknek, nyilvánvalóan – ha végignézi a korábbi statisztikákat – ennek a valótlan voltáról könnyű meggyőződni. Valamint arról is, hogy az egészségügyi munka hatékonyságát jelentő helyismeret el fog veszni. Én azt hiszem, hogy erre a következtetésre jutni, hogy ennek alapján a betegek gyógyításának hatékonysága csökkenni fog, az nem egészen állja meg a helyét, hiszen ha ránéz az eddigi megbetegedési vagy halálozási statisztikákra, akkor ez inkább arra utal, hogy éppenséggel azért kell változtatást létrehozni, hogy végre legyen orvosi szempontból jó értelemben vett gazdája a lakosságnak, a betegnek, és az esetleg később megbetegedő embernek, tehát az egész lakosságnak is. Kétségtelen, hogy minden változtatás zökkenőkkel és gondokkal jár, de a mozdulatlanság pedig tarthatatlan. Félreértés ne essék, mi nem egy jól működő egészségügyet rombolunk le, hanem egy igen rosszat, bár ez nem a benne dolgozóknak a bűne, egy rosszat akarunk megjobbítani. A felvetett kérdésekre megkísérlem, amennyire össze tudom szedni az írásbeli és a szóbeli különbség alapján a választ. A háziorvosi rendszer bevezetésének szükségessége a parlamenti pártok között egyetértésre talált. A rendszernek az alapelve az volt, hogy a háziorvosnak a kezébe adják a lehetőséget, hogy minden feltétellel rendelkezzék a betegei jobb ellátása érdekében. Ennek megfelelően a szakrendeléseknél a konziliáriusi szerep fog előtérbe ker ülni. Alapellátási feladatokat csak igen korlátozott mértékben végezzenek – pl. alkohol , drogbetegek, tbcs betegek, nemi betegségek esetében. Második kérdésével kapcsolatosan a szakrendelések táppénzbevételi jogának elvesztésére vonatkozólag biztosan ál líthatom, hogy erre nem kerül sor. Egész biztos, hogy másképp fog megjelenni a rendelkezés, mint ahogy az eddigi formában szerepel, és nem szándékozunk megvonni ezt a szakrendelésektől. Egyébként pedig a szakrendelés és a háziorvos kapcsolata nem jelenti a
