Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
2477 megjelenik, így a minisztérium, a tárca az Érdekegyeztető Tanács elé vitte az átmeneti szabályozás problémáját. Itt a Kormány javaslatát a másik két oldal túlságosan szűkmarkúnak ítélte, de ennek ellenére már cius 11én megjelent az átmeneti szabályozásról szóló törvény, amely még a Kormány eredeti javaslatánál is jóval fukarabbnak bizonyult. A támogatás mértéke mindössze 4000 forint. Ez még az eredeti kormányjavaslatnál is jóval kevesebb. A Munkaügyi Kutatóint ézet adatai szerint csak ez év első felében 35 000 főt érint ez a rendelkezés. Ezen tömeg túléléséért a Kormány felelősséggel tartozik. Ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy tisztában vane felelősségével, hajlandóe ettől a felelősségtől vezérelve újra átgondolni a munkanélküliek szociális támogatásának lehetőségeit, és a márciusban kiadott rendelet helyett egy olyat alkotni, amely a szánalmas alamizsnánál valamennyivel többet ad. Államtitkár úr, érdeklődve várom válaszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : A z interpellációra Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő As szony! Kétségtelenül kérdéseit megkurtította, és így most nem tudom, hogy az eredeti kérdések mindegyikére válaszoljake, vagy amelyeket nem tett fel, azt eleve ejtsem. Talán azzal kezdeném, hogy egyértelműnek tűnik a kérdései alapján, hogy az anyagi lehet őségeket másképp ítéljük meg, ez kétségtelen, de még ha ettől el is tekintünk, akkor is van egy eltérés a megközelítési módunkban. Az eredeti kérdésben említette azt, hogy a pályakezdőkkel kapcsolatosan úgy érzi, hogy nem tartalmaz igazi szociális támogatá st a rendelet, hiszen a Kormány úgy gondolja, hogy a pályakezdők, a szakképzettséggel nem rendelkező fiatalok problémáját viszont elsősorban az átképzés, illetve a speciális munkahelyi támogatás formájában kell megoldani. Nem részletezném tovább a kérdést, mivel ez nem hangzott el, csak nyilvánvalóan a passzivitás helyett az aktivitás irányába szeretnénk ezt a kérdést rendezni. A 43/1992. számú rendelettel kapcsolatban pedig azt mondanám el, hogy általános szociálpolitikai elvünk a család szerepének erősíté se oly mértékben, hogy a tárcánk részéről ez adópolitikai törekvésünk is. Ezt a célt szolgálja a szociális segély megállapításakor a családi jövedelem figyelembevétele. A szociális ráutaltság eldöntésekor szükséges ismerni a család jövedelemviszonyait, tag jainak teherviselő képességét. Indokolatlan, véleményem szerint, a 4000 forintot úgy beállítani, miszerint ez ellátásbeli csökkentést jelentene az eredeti javaslathoz képest. A munkanélküliek szociális ellátása új támogatási forma, ami a szociálpolitikai r endszerben korábban nem létezett. A szakminisztériumok által készített eredeti javaslat a szociális segély összegét az utolsó munkanélkülijáradék összegének meghatározott százalékában fogalmazta meg, a tartósan munkanélküliek közül azonban sokan még a 400 0 forintot sem kapták volna meg, és csak kevesen részesültek volna az 5000 forintnyi juttatásban – ezt azzal az eredeti elképzeléssel kapcsolatban. Az érdekegyeztetések és a szakmai egyeztetések során alakult ki a 4000 forintra vonatkozó javaslat, amelyet a Kormány elfogadott. A Kormány továbbra is felelősséget vállal minden állampolgárért, ezt a felelősséget azonban szeretnénk érdemi segítségben megjeleníteni. Ennek útja természetesen a gazdaság fellendülése, az önkormányzatok hatékonyabb kö zmunkaszervező képessége és az intézményi segítség. Amikor a képviselő asszony szánalmas alamizsnáról beszél, engedje meg megjegyeznem, hogy az alamizsna szó nem az összeg nagyságára utal általában, hanem az azt elfogadónak a passzív
