Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZILI SÁNDOR (MSZP)
2472 Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel egyrészt arra, hogy a képviselő úr kérdéscsokrára öt perc alatt korrekt, érdemi választ nem lehet adni, másrészt tekint ettel arra, hogy válaszom egy része szakmai jellegű információk kifejtését jelentené, az interpellációra adott választ írásban fogom képviselő úrnak eljuttatni. Kérem ennek szíves tudomásulvételét. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Kérem Pap János képviselőtá rsamat, szíveskedjék ezt tudomásul venni. Szili Sándor, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellációt nyújtott be a munkaügyi miniszterhez "Ismét az 1991. december 31e után munkanélkülivé váltak ügyében – avagy miért nem szereti a Kormány a munkané lkülieket?" címmel. Szili Sándor képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Szili Sándor (MSZP) – a munkaügyi miniszterhez – "Ismét az 1991. december 31. után munkanélkülivé váltak ügyében, avagy miért nem szereti a Kormány a munkanélkü lieket" címmel SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ez év január 28ai interpellációmban jeleztem a tapasztalataimat a tisztelt munkaügyi miniszter úrnak az 1991. évi IV. törvény év végi módosításá nak alkalmazásával kapcsolatosan felmerült problémákról. Bebizonyítottam, hogy a magyar Közlönyt csak január 9én és 10én postázták. Tehát ezt megelőzően sem a hivatalok, sem az állampolgárok nem ismerhették a törvényt. És felhívtam a figyelmet, hogy a tö rvény január 10. előtti alkalmazása törvénysértő, és ezt alátámasztottam az Alkotmánybíróság 34/1991es határozatának indoklásaival. Miniszter úr válaszában elutasította feltevésemet, és válaszát – a folyosóról behívott kormánypárti képviselők támogatásáva l – a tisztelt Ház elfogadta. (Felzúdulás a jobb oldalon.) Hogy interpellációm megalapozott volt, azt bizonyítja, hogy Tarnóczky Attila MDFes képviselőtársam önálló indítványt nyújtott be a kifogásolt törvény módosítására. Képviselőtársam indoklásában han gsúlyozza – idézem – : "A foglalkoztatási törvénynek az Országgyűlés által 1991. december 21én elfogadott módosítása mindazokat a munkavállalókat teljesen megváltozott és egyben ellehetetlenedett helyzetbe hozta, akik esetében a felmondás a törvénymódosítá s kihirdetése előtt megtörtént, de a felmondási idő áthúzódott a fenti időpont utánra. Ők azok, akik a felmondás pillanatában joggal számíthattak a végkielégítés és a munkanélkülijáradék párhuzamos juttatására. Ezzel szemben a munkaviszony megszüntetéseko r a járadék fizetése már kitolódik a végkielégítés hónapjainak lejárta utánra. Ezzel, ha jogilag tán nem is, de praktikusan visszamenőleges hatályú változás történt a törvényben, csökkentve az állampolgárok jogbiztonságérzését." – mondja az MDFes képvise lőtársam. Az Országgyűlés, helyreállítva a jogbiztonság elvét, elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot, azzal a módosítással, hogy az abban szereplő 1991. december 29ei dátumot 1992. január 10ére módosította. Ez a módosítás 1992. március 26án, a Mag yar Közlöny 31. számában jelent meg azonnali hatálybalépéssel. A Közlöny megjelenése előtt azonban a tisztelt Munkaügyi Minisztérium újabb lépésre szánta el magát a munkanélkülivé vált emberek hátrányára. Egy államtitkárhelyettesi levélben felhívta a figy elmét az Országos Munkaügyi Központ főigazgatójának, hogy az új szabály értelmezésével kapcsolatban a minisztérium állásfoglalása szerint – idézem – : "Azon munkanélküliek részére, akik esetében az utolsó munkaviszony felmondása 1992. január 10. előtt törté nt, illetőleg az utolsó munkahely ez időpont előtt szűnt meg, és az általuk felvett végkielégítés miatt a járadék folyósítása részükre szünetel, a fenti szabály hatálybalépésének (Magyar Közlönyben történt kihirdetésének) napjától folyósítható munkanélkülijáradék a törvényben meghatározott más feltételek fennállása esetén."
