Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
2467 (14.30) A mostani korrekciós nyugdíjemelési javaslat ötévenkénti szolgálatii dőkategóriákat tartalmaz, amit ma délután fogunk tovább tárgyalni. De a nyugdíjemelés nem terjed ki az 1989. január 1je után nyugdíjazott személyekre. Így azok döntő többsége, akiknek felsőfokú tanulmányuk idején már beszámították, most nem részesülnek n yugdíjemelésben. És ez is tompítja a felvetett probléma élét. A képviselő úr által indítványozott korrekciós intézkedést a fentebb vázoltak miatt tehát most nem tervezzük. A nyugdíjrendszer előttünk álló korszerűsítése során azonban törekedni fogunk a múlt ban keletkezett ellentmondások csökkentésére, lehető feloldására. Köszönöm kérdését. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Dr. Török Gábor "Basszushangok a Zeneműkiadó privatizációja körül" című kérdésé t visszavonta, tekintve, hogy az ügyben törvényességi vizsgálat folyik. Dr. Hajdu Istvánné, a Független Kisgazdapárt képviselője kérdést kíván feltenni a művelődési és közoktatási miniszterhez "Az idegennyelvoktatás helyzete a közoktatásban" címmel. Hajdú Istvánné képviselő asszonyt illeti a szó. Kérdés: Dr. Hajdú Istvánné (FKgP) – a művelődési és közoktatási miniszterhez – "Az idegennyelvoktatás helyzete a közoktatásban" címmel HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP) Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint egyet emi oktató és mint a közoktatásban tanuló két gyermek édesanyja, fokozott figyelemmel kísérem a közoktatási és a felsőoktatási törvénytervezetet. Ennek kapcsán számos gondolat vetődött fel bennem. Ezek közül most egy – szerintem nem súlyának és fontosságán ak megfelelően kezelt – kérdéskörről szeretnék szólni, nevezetesen az idegennyelvoktatásnak a közoktatásban betöltött szerepéről. Kérdésemet összefoglalhatnám egyetlen mondatban: Magyar nyelven akarunk Európához csatlakozni? Most, amikor Európa része kívá nunk lenni, amikor a privatizáció kapcsán egyre több vegyes vállalat jön létre, amikor munkanélküliséggel kell számolnunk, és ennek kapcsán egyre többen kényszerülnek továbbképzésre, átképzésre, esetleg külföldi munkavállalásra, aki az egyetemen tovább aka r tanulni, a felvételinél külön pontszámot kap a nyelvvizsgáért, vagy nyelvvizsgákért, és sorolhatnám tovább a példákat, ezek mindmind azt bizonyítják, hogy az idegennyelvoktatást igenis kiemelten kell kezelni a közoktatásban. Mert azt hiszem – ezt nem k ell különösen hangsúlyoznunk – , hogy idegen nyelveket nem a felsőfokú intézményekben és nem felnőtt fejjel kell megkezdeni tanulni. Szerintem az eddig elmondottakra való törekvést a nemzeti alaptantervben csak nagyon halványan lehet következtetni, a követe lményrendszert és az óraszámokat meghatározzák ugyan, de a sikeres nyelvi tanulmányokhoz szükséges feltétel- és eszközrendszert már csak nagyon halványan. A közoktatási törvénytervezet hasonlóan foglalkozik a kérdéssel. Gyermekeink, hogyha szüleik nem tehe tősek, vagy hogyha nem rendelkeznek külföldi rokonokkal, esetleg nem egyegy két tannyelvű gimnázium kiválasztottjai – tisztelet a kivételnek – , csak nagyon nehezen, sőt megkockáztatom, hogy a közoktatásban egyáltalán nem kapják meg azokat a nyelvi alapoka t, amelyek egy nyelv sikeres, aktív használatához, sőt továbbmegyek, egy további nyelv elsajátításához szükséges készségszintet kialakítják a gyerekekben. A külföldi ösztöndíjlehetőségek pedig nem ismertek, vagy – meg merem kockáztatni – talán nem is léte znek. Zárójelben megjegyzem, hogy egész más a helyzet a felsőoktatásban, ahol működik az ösztöndíjbizottság, mégpedig nagyon jól működik, ahol az egyetemeknek széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerük van, ahol különböző ösztöndíjak, pályázatok állnak ren delkezésre.
