Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az álllamháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a távközlésről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
2402 Engedjék meg, hogy ennek kapcsán a korábbi nyugdíjemelési gyakorlatról egy rövid áttekintést adjak. A nyolcvanas évek első felében, 80 és 85 között évi 2%o s nyugdíjemelési rendszer működött, az emelés legkisebb összegei viszont évente folyamatosan növekedtek. Emellett esetenként fix összegű nyugdíjkiegészítésekre is sor került. Ebben az időszakban a nettó keresetnövekedés 95%ának megfelelő volt a nyugdíjak átlagos emelése. A nyolcvanas évek második felében már gyakrabban változott a nyugdíjemelés módszere. Az első három évben a 70 évesnél idősebb nyugdíjasok a fogyasztói árindex szerinti emelésben részesültek, míg a 70 év alattiak 2%os emelést kaptak, de a legkisebb emelés összegei tovább növekedtek. 1989ben a százalékos emelés megszűnt, egységes, fix összegű nyugdíjemelés történt, s az alacsonyabb nyugdíjak évközben is kiegészítésre kerültek. 1990ben fix összegű emelés differenciálásra került, s a nyugdíj összege és a nyugdíjba vonulás időpontja voltak a vezető tényezők. Összességében ebben az öt évben a nettó keresetnövekedésnek csak mintegy 71%át érte el a nyugdíjemelés. Ez a gyakorlat azt eredményezte, hogy az aktívak és az inaktívak jövedelmi helyzete nem azonosan változott, a nyugdíjasokat nagyobb veszteség érte. Ha a korábban megállapított saját jogú nyugdíjak átlagát az 1990ben megállapított nyugdíjak átlagához viszonyítjuk, akkor az 1985ben nyugdíjazottaknál 11%os, az 1980ban nyugdíjazottaknál már 17%os, míg az 1975. évben megállapított ellátásoknál mintegy 20%os átlagos lemaradás mutatható ki. Ez a tény késztetett arra, hogy ezt a folyamatot meg kell állítani, és a korábban nyugdíjba vonulóknál bekövetkezett értékvesztést mérsékelni kell. A K ormány már a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének előterjesztésekor megfogalmazta azt a követelményt, hogy az aktívak és a nyugdíjasok reáljövedelmének alakulása azonos ütemű legyen, azaz a nyugdíjakat olyan mértékben indokolt emelni, hogy azok ne maradjanak el a keresetek növekedésétől. Ezt a célt a múlt évben lényegileg elértük, bár ez még előzetes becslés, a keresetek alakulásáról egészen pontos adatok még nem állnak rendelkezésünkre. A nyugdíjak növelésének előbb említett követelményét és az emelések időpontját a tisztelt Ház az idén február 29én törvényben rögzítette. A követelmény tehát törvényi kötelezettséggé vált, s így lezártuk az elmúlt évtizedeket jellemző ellentmondásos nyugdíjemelések időszakát. Az örökölt feszültségek enyhíté sét kötelezettségünknek tartjuk, s ebben az első lépésre jelen előterjesztésben teszünk javaslatot. A tisztelt Ház döntésének megfelelően a Kormány végrehajtotta a januári nyugdíjemelést, amely 33,5 milliárd forint felhasználást jelent. Döntöttünk a szepte mberi nyugdíjemelésről, ez 6,7 milliárd forint forrásszükséglet. A Társadalombiztosítási Alap ez évi költségvetésében előirányzott 50,3 milliárd forintos intézkedési keret megtartása mellett tehát most 10,1 milliárd forint kihatású korrekciós nyugdíjemelés tehető. A felosztási javaslat elkészítésekor a következőket mérlegeltük: minden nyugdíjasra kiterjedő kisebb mértékű, vagy szűkebb körben, de érzékelhetőbb emelés történjen? Reményeink és szándékaink szerint korrekciós emelésekre a későbbiekben is sor ker ül, így az első lépésben azt kerestük, hogy kik azok, akiknek az ellátása a legtöbbet veszített. Az adatok alapján a saját jogú nyugdíjasok körét kellett előnyben részesítenünk. Mivel a régebben megállapított ellátások értékvesztése nagyobb, ezért a mostan i intézkedéseknél az 1989. január 1je előtt megállapított saját jogú ellátások körében javaslunk a nyugdíjazás időpontja szerint differenciált emelést. A bekövetkezett értékvesztés nagymértékben függ a nyugdíjak összegétől. Az átlagos és az ennél magasabb nyugdíjak – amelyekre jellemző a hoszszabb szolgálati idő – értékvesztése jelentősebb,
