Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
2358 A javaslat a jelenlegi, tehát a hatályos szabályozással egyezően az önkormányzatokra bízza a lakbérek mértékének meghatározását. Biztosítja az önkormányzatok számára, hogy valóban a lakások adottságaihoz, használati értékéhez igazodó lakbéreket állapítsanak meg. A piaci, vagyis a magánforgalomban kialakult lakbéreket természetesen nem lehet bevezetni. Az elmúlt évtizedekben kialakult egészségtele n egyenlősdi helyzeten azonban változtatni kell az önkormányzatoknak. Nem normális állapot például, hogy ma Magyarországon minden kétszobás lakás bére ugyanannyi, bárhol legyen is a lakás. Az önkormányzatok a teherbíró képességen felül senkinek nem emelhet ik fel a lakbérét. Ahol az új bérek meghaladnák a bérlők anyagi lehetőségeit, az emelést az önkormányzati lakbértámogatással kell kompenzálni. A lakbértámogatás sem épülhet azonban az egyenlősdiségre. Nem várhatja el jogosan a támogatá st az, aki a település általános lakhatási körülményeihez képest magasabb szobaszámú önkormányzati lakást bérel, vagy anyagi körülményei nem indokolják a helyi közösség segítségét. Az elmondottak nem jelentik azt, hogy az önkormányzatok a lakásaik meghatár ozó hányadát ne hasznosíthassák a piaci lakbérek alapján. A nagyobb részt azonban változatlanul a szociálisjövedelmi viszonyokat figyelembevéve kell bérbe adniuk. A lakbérek ma több vonatkozásban is az önkormányzati bérleti rendszer legneuralgikusabb pont ját képezik. Mivel a lakbérek mértéke elszakadt a valóságos költségektől, a központi jogszabályok hosszú idő óta mesterségesen kiszámított értékeket tartalmaztak. Az önkormányzatok már csak e miatt az örökség miatt sem építhetik fenntartási kiadásaikat kiz árólag a lakbérekre, hanem a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásából és az elidegenítésből származó bevételek egy részét is erre a célra kell fordítaniuk. Ezen túlmenően az önkormányzatoknak is figyelembe kell venniök, hogy valójában nemcsak ol yan vagyonhoz jutottak, amelyek fenntartása kiadásokat igényel, hanem tisztes haszonnal forgatható, tehermentes vagyonhoz is! Az önkormányzati kötelezettségek egyoldalú felfogása volna, ha az önkormányzatok a lakásfenntartáshoz költségvetési forrásokat igé nyelnének, s ugyankkor magától értetődőnek tekintenék, hogy az egyéb, szabad rendelkezésű vagyonuk felhasználását az állam nem korlátozhatja. Különösen a fővárosban, s a nagyobb településeken várható el a vagyon és a belőle származó jövedelem komplex haszn osításának szemlélete, hiszen a bérlakásállomány döntő hányada éppen ezeken a helyeken van, ott, ahol az egyéb mobilizálható vagyon is rendelkezésre áll. Tisztelt Országgyűlés! A Kormány indítványozza, hogy a törvény az új elidegenítési rendszerben biztosí tson vételi jogot a bérlők részére. A javaslat mindezt egyértelműen nem az önkormányzatok ellenére teszi. Az önkormányzatok számára lehetőséget ad arra, hogy maguk jelöljék meg azokat a lakásokat, amelyek tekintetében nem érvényesül a vételi jog. Ismerve a z egyes önkormányzatok privatizációs elképzeléseit, úgy gondoljuk, hogy ez a megoldás az Országgyűlésben is támogatást kap. A Kormány szándéka, hogy a törvény reális tulajdonhoz jutási lehetőségeket szabályozzon. Ezért elegendő időt ad a vételi jog gyakorl ására, másrészt meghatározott ideig mentesíti a kamatfizetési kötelezettség alól. Az önkormányzatokon múlik, hogy sem ők, sem a vevők ne járjanak rosszul, s úgy kalkuláljanak, hogy a vevőnek érje meg a teljes vételár minél gyorsabb kiegyenlítése, mert ez a bevétel az önkormányzatok oldalán már nyomban kamatoztatható, befektethető. Tisztelt Országgyűlés! A nem lakás célját szolgáló helyiségbérletre javasolt törvényi szabályozás a lakásbérlet rendelkezéseivel összhangban tulajdoni formára tekintet nélkül megs züntet minden hatósági beavatkozást. A bérlet tartalmát illetően az önkormányzati helyiségek esetében bizonyos korlátokkal fenntartja a piaci elven működő rendszer már kialakult elemeit. A törvény célja egy részről az önkormányzatok tulajdonosi jogainak ki teljesítése, más részről a bérlők, vállalkozók számára kiszámítható viszonyok teremtése. A tulajdonosi jogok erősítése érdekében a lakásbérlet szabályaitól eltérően a törvény bevezeti a rendes felmondás szabályát. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonos, bérbead ó cserehelyiség biztosítása nélkül egy évvel későbbi időpontra
