Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
2357 vonatkozó joganyag átfogó felülvizsgálat a elengedhetetlenné vált. A Kormány a törvényjavaslat előterjesztésével ezt a feladatot végezte el. Az önkormányzati lakások és helyiségek bérbe adásának mások az indokai, mint a többi tulajdon esetében. Természetüket illetően azonban azonos jellegű viszon yokról van szó. Ezért az állami, a személyi, a szövetkezeti tulajdon és az önkormányzati lakások, helyiségek bérletére legalábbis alapvonalaiban ugyanolyan tartalmú szabályoknak kell vonatkozniuk. Emiatt terjesztett elő a Kormány egységes lakás- és helyisé gbérleti törvényjavaslatot, s nem szorítkozott csak az önkormányzatok tulajdonára. A javaslat – címéből is következően – nem fogja át, mert nem is foghatja át a lakhatás társadalmi problémáinak egészét. A megoldás irányába teendő lépések közül az elsőről v an szó, amit csak a gazdasági alapok megteremtése után követhet a támogatások további bővítése és a hitelezési rendszer átalakítása. Most azt lehetett napirendre tűzni, hogy egyrészt szűnjön meg az a rengeteg kötöttség, ami az önkormányzatok önálló tulajdo nlását korlátozza, másrészt pedig, hogy a törvény mozdítsa ki a holtpontról az önkormányzatok lakásgazdálkodási tevékenységét. (9.30) Mindez nem képzelhető el anélkül, hogy ne helyeződjék új alapokra az állami és az önkormányzati felelősség is. A mainál eg yértelműbb helyzetet kell teremteni azon a téren, hogy a közvagyont képező, lényegében az állami, de még inkább az önkormányzati tulajdonú lakások közül hosszabb távon mennyit lehet és kell bérbeadás útján hasznosítani, vagy más oldalról közelítve mely lak ások tulajdonosaivá lehet és kell tenni a bérlőket. A Kormánynak az az álláspontja, hogy sem az államnak, sem az önkormányzatoknak nem kell tulajdonosoknak lenniük ott, ahol erre a mostani bérlők is képesek volnának. A tulajdoni rendszerváltozásnak – amely et itt mindannyian véghez akarunk vinni – az a célja, hogy minden vagyonnak valódi tulajdonosa legyen, ez pedig nem valósulhat meg úgy, hogy a bérlakásrendszer az állami helyett önkormányzati szinten marad fenn. Az önkormányzatoknak azon lakások esetében k ell bérbeadói szerepet betölteniük, ahol a bérlők szociálisjövedelmi viszonyai azt indokolják. Ezen lakások esetében viszont az önkormányzatoknak valódi tulajdonosi jogot kell biztosítani. Meg kell szünetetni a bérbeadók és a bérlők jogaiban kialakult töb b évtizedes ellentmondásokat. E kettős cél természetesen nem oldható meg egyik napról a másikra. Negyven év szomorú terméke e tekintetben sem tüntethető el gyorsan, nem lehet a tisztán piaci alapú önkormányzati bérleti rendszert általánossá tenni. Ennek ne mcsak az a gátja, hogy a bérlők keresetébe még nem épülhettek be a lakhatás költségei is. A bérleti rendszert az önkormányzatok azért alakíthatják át csak fokozatosan, mert nemcsak tulajdonosként kell viselkedniök, hanem a szociális szempontokat érvényesít ő helyi közfeladatok megoldóiként is. Ez pedig azt a kötelezettséget rója rájuk, hogy lakásállományuk nagyobbik hányadát a bérlők anyagi körülményeit figyelembe véve hasznosítsák. A javaslatnak az a célja, hogy kiszélesítse az önkormányzatok önállóságát, v agyis erősítse bérbeadói jogaikat. A javaslat a legkirívóbb aránytalanságokat kívánja megszüntetni a bérbeadó és a bérlő viszonyában. Beleszólást enged a bérbeadónak abba, hogy ki lakjon a lakásban, és a bérleti jog átörökíthetőségét is korlátok közé szorí tja. Mindez nemcsak az önkormányzati jogok kiszélesítését jelenti, hanem a társadalom igazságérzetének is jobban megfelel, mint a jelenlegi helyzet, amikor a bérlők úgyszólván tulajdonosként rendelkezhetnek a közvagyont képező bérleményükkel. Félreérti, ső t vélhetően szándékosan félremagyarázza a törvényjavaslatot az is, aki azt állítja, hogy az önkormányzatok a bérlőknek bármikor és bármilyen indokkal felmondhatnak. Ilyen rendelkezés egyáltalán nincs a törvényjavaslatban. Mindezt azért kell külön is említe nem, mert többen kísérletet tettek arra, hogy látványosan és hangzatosan így interpretálják a törvényjavaslatot.
