Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
2300 bíró. Itt helyébe lépett a javítónevelő munka, amelynek súlya – úgy kell fogalmaznom – messze elmaradt a mostani közérdekű munkák – mint fő büntetés – súlyától, mert hiszen a javítónevelő munka ténylegesen azt jelente tte, hogy az elkövető, illetőleg most már elítélt ugyanott dolgozott tovább, ahol eddig, a munkahelyén s 10 vagy 15%ot levontak egy ideig a munkabéréből. Tehát alapvetően óriási különbség volt a szabadságvesztésbüntetés és a javítónevelő munka között. H a viszont most mi ebben a körben módosítjuk a Büntető Törvénykönyvet – ahogy ez elterjesztésre került – , akkor rögtön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a közérdekű munka végeztetése egészen másfajta kategóriába tartozó intézkedés, illetőleg büntetés, mint volt a javítónevelő munka. Hiába helyezi a Büntető Törvénykönyv sorrendben a javítónevelő munka helyére ezt az újfajta büntetési nemet, ez lényegében az én jogi megítélésem szerint a kényszermunka kategóriájába tartozó büntetési nem – ami ebből a sz óhasználatból is következik – , összehasonlíthatatlanul súlyosabb helyzetet eredményez az elítélt szempontjából, tehát itt kiiktatódott egy olyan büntetési nem, amely lényegesen humánusabb volt az elítélt szempontjából. De mi úgy intézkedünk és úgy változta tjuk meg a Büntető Törvénykönyvet – akkor, ha mi elfogadjuk a kormányzati előterjesztést – , hogy koncepcionálisan nem vitattuk meg, hogy ténylegesen eze a szándékunk, akarunke mi egy sokkal szigorúbb büntető ítélkezési rendszert vagy sem, mert ugyanakkor az előterjesztés ebben a körben nem foglal állást. Ezért gondolom úgy, hogy nem az a kérdés, amit Kutrucz Katalin feltett, nevezetesen, hogy nincs értelme és nem szabad egy új büntetőkódexet alkotni, egyszerűen azért, mert ez nem lenne időtálló! (13.20) É n úgy gondolom, a büntetőkódexnek nem kell egy művészi alkotás időtállóságával bírnia, az természetes, hogy a társadalom igényrendszeréhez lehet alakítani. A mai felgyorsult világban nyilvánvaló már nem fogunk olyan büntetőkódexet alkotni, mint mondjuk vol t a Csemegikódex, tehát távolról sem szabad gondolnunk ilyen időtálló büntetőalkotásokra, de ugyanakkor meg kell mondjam, hogyha nem az egész Büntető Törvénykönyvet és a kapcsolódó jogrendet módosítjuk, akkor olyan kérdések fognak felmerülni, mint amelyet nagyon bölcsen felvetett Hack Péter képviselőtársam akkor, amikor egyáltalán ehhez a kérdéskörhöz hozzányúlt. És én itt nemcsak az elévülésre gondolok, mert nyilvánvalóan igaza van abban Hack képviselő úrnak, hogy az elévülési rendszert illetően – ha már fölvetődött a múltra nézve az elévülhetetlen bűncselekmények fogalma, akkor a jövőt illetően még inkább fel kell, hogy merüljön – , de én arra gondolok, hogy az egész büntetőrendszer koncepciójának kialakítása nélkül olyan helyzetbe fogunk kerülni, mint pél dául most a Büntető Törvénykönyv különös része módosításánál akkor, amikor a terrorcselekmények, illetőleg az emberrablás törvényi tényálladékát – egyébként nagyon helyesen – behozta a kormányzat a büntetőjog különös részére mint a társadalmi fejlődésünk k övetkeztében egy szabályozatlan terület büntetőjogi rendezését. Emellett a helyeslés mellett azonban rá kell arra mutatnom, hogy ennek a koncepciója nem nyert kialakítást. Itt fel kell vetnem, hogy vajon a képviselőtársaim helyeslike feljelentési köteleze ttség egyidejű kiterjesztését, mert hiszen ezeknél a bűncselekményi kategóriáknál a közeli hozzátartozó feljelentési kötelezettségét is előírja, illetőleg azt nem vonja ki a körből. És én emlékszem még arra az időre, amikor a Bhö. alapján az anya köteles v olt feljelenteni a gyermekét, a gyermek köteles volt feljelenteni az anyját, az apját, amikor a szomszéd köteles volt feljelenteni a szomszédját és így tovább. Én tehát attól félek, hogy ha mi nem egy igazán megvitatott koncepció alapján fogjuk a Büntető T örvénykönyvet módosítani, ebben az esetben ilyen nem kívánt eredményekhez is vezethet ez az út. Emellett még egy elméleti kérdést fel kell vetnem, nevezetesen miután ez az előterjesztés érinti – ismét- lem – a Büntető Törvénykönyvet, az eljárási jogot, az életbeléptető rendelkezést, a szabálysértési kódexet, tehát mindent, hogy vajon mi lesz a jogi megítélés azoknál a módosító indítványoknál, amelyek az előterjesztésen túlterjeszkednek, de lényeges kérdéseket érintenek. Így például a Hack képviselő úr által felvetett esetre hivatkozom az elévülés kérdését illetően, mert ez maga a Büntető Törvénykönyv módosításának előterjesztésében nem szerepel.
