Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TROMBITÁS ZOLTÁN, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
2292 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. A szocialista párti képviselőcsoport vezérszónokot nem kíván állítani. Így következik Trombitás Zoltán képviselő úr, a Fiatal Demokraták Szövetsé gének szónoka. Felszólaló: Trombitás Zoltán a FIDESZképviselőcsoport nevében TROMBITÁS ZOLTÁN, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fiatal Demokraták Szövetsége úgy véli, hogy a Kormány régi adósságot törleszt a büntet ő jogszabályok módosítására benyújtott javaslatával. Két évvel a rendszerváltás után anakronisztikus jelenség, hogy még mindig számos olyan rendelkezés van hatályban, amely közvetlenül, vagy közvetve egy más típusú politikai, gazdasági berendezkedés védelm ére lett megalkotva. Tudjuk jól, a múlt rendszer büntetőszabályai bevallottan nem voltak ideológiamentes normák. Természetesen nem kizárólag és talán nem is elsősorban olyan paragrafusokra gondolok, mint a Btk. első cikke, amely a szocialista társadalmi eg yüttélés szabályainak megtartására szólít fel. Legalább ilyen fontosnak tartjuk, hogy az alakuló piacgazdaság az őt megillető büntetőjogi védelmet nyerje el, vagy hogy a Büntető Törvénykönyv általános és különös része megfelelő módon tükrözze az emberi jog ok maximális tiszteletben tartását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Btk. ilyen nagy- mérvű átformálása nem kevés időt és munkát vesz igénybe. Ezért hát türelmesen várakoztunk, hogy a Kormány végre letegye az asztalra ezt a módosító javaslatot, amely az ígé retek szerint döntő mértékű változásokat hoz a büntető jogszabályok körében. (12.40) E várakozás közben tudomásul vettük azt is, hogy az Alkotmánybíróság hajtott végre olyan jelentős módosításokat a Büntető Törvénykönyvben – gondolok itt például a hanyag k ezelés, gondatlan rongálás bűncselekményének alkotmányellenessé nyilvánítására – , amelyek a Kormány által már 1990 szeptemberében elkészített és benyújtott, de később visszavont törvényjavaslatban is szerepeltek. Türelemmel várakoztunk tehát, mert feltétel eztük, hogy olyan koncepcionális törvényalkotásra kerül majd sor, amely ha nem is átfogó módon és olyan hosszú időre, mint a Csemegikódex, de mégis évekre, esetleg évtizedekre kielégítő szabályozást eredményez. Az a javaslat azonban, amely most került a t isztelt Ház elé, legalábbis kétséges, hogy ennek a várakozásnak eleget tud majd tenni. Nem mintha ez az jelentené, hogy nem tudnánk azonosulni jó néhány rendelkezésével: mint minden törvényjavaslatban, ebben is vannak jobb és kevésbé jó – mondhatnám azt is , hogy rossz – szabályok, de ha összességében nézzük, talán még túlsúlyban is vannak az előbbiek. Az sem tagadható, hogy ez a törvényjavaslat jelentős mértékű munkát takar, és terjedelmileg feltétlenül rászolgál a "büntető novella" elnevezésre. Ezek a megá llapítások azonban nem feledtetik el azt a hiányérzetet, ha arra próbálunk választ keresni, hogy ez a novella összességében milyen büntetőpolitikai elképzeléseket takar, mennyire hosszú távra tervez, és nem utolsósorban milyen mértékben felel meg a megvált ozott gazdasági és társadalmi viszonyoknak. Úgy véljük, nem szükségtelen számon kérni az ezekre a kérdésekre adandó válaszokat. A bűnözés minősége és mennyisége, a közbiztonság helyzetének alakulása fontos ismérve a társadalmi lét minőségének, és a demokra tikus társadalom elengedhetetlen jellemzője a bűnözési szint lehető legalacsonyabb mértékre visszaszorítása. Mindannyian jól tudjuk, hogy a bűnözés Magyarországon aggasztó méreteket öltött, a bűnmegelőzés és ellenőrzés hatékonysága csökkent. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy egy bármilyen jó büntető- kódex sem elegendő e társadalmi jelenség megszüntetésére. A büntetőjogalkotástól vagy akár jogalkalmazástól ezt elvárni naivitás volna, ám ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a büntetőjog feladata nem kizárólag a megtorlás, hanem a megelőzés és visszaszorítás is – amely utóbbi feladatokat az ENSZ is a büntetőjog hatókörébe utal – , akkor arra a következtetésre
