Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁSZTOR GYULA, DR. a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportjának vezérszónoka:
2291 szabadságvesztésbünte tés elsődlegességének elvi és gyakorlati tagadása. A jövőben a szabadságvesztés csak mint ultima ratio maradhat fenn. A javaslat nagyon helyesen mellőzi az első ízben kisebb súlyú bűncselekményt elkövetőkkel szemben a szabadságvesztés kiszabását. A szabads ágelvonás nélküli szankciók alkalmazása nem csupán humanista kívánalom, hanem hosszabb távon és tartósabban is több sikert ígér, mint a zárt végrehajtású szabadságvesztés. A jogirodalom is említést tesz arról, hogy a szabadságvesztésbüntetés jelentősége s ok fejlett nyugateurópai államban fokozatosan és lényegesen csökken. Az alkalmazott büntetések körében nem a szabadságvesztés, hanem a pénzbüntetés a központi és legnagyobb arányban alkalmazott joghátrány. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a szabadságvesz tés végrehajtásával járó költségek nagysága többszöröse a szabadságelvonás nélküli szankciók költségeinek. Magyarul a szabadságvesztés végrehajtása az államnak mindenkor sok pénzbe kerül, és ennek ellenére az egyik legkevésbé hatékony eszköz. 1987 óta egy tucat alkalommal módosították a Btk.t. Ezek egy része csak kismértékben függött össze a valós társadalmi változásokkal. A korábbi elnevezéshez igazodva a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat egy olyan új novella, amely már ténylegesen figyelembe vesz i az időközi társadalmi változásokat, valamint képes hosszabb távra is a jogalkalmazók számára megfelelő normákat megfogalmazni. Az elmúlt években a társadalom egy bizonyos rétege számára a siker legfőbb szimbóluma az anyagi érvényesülés lett. Mindez előbb jelentkezett a bűnözés struktúrájában, mint ahogy a piaci társadalom szabályai képesek lettek volna általánosságban átszőni a magyar társadalom és gazdaság egészét. A bűnözés növekedése oly módon ment végbe, hogy szinte valamennyi büntetőjogilag védett ér ték megkérdőjelezett. Olyan elkövetési magatartások is megjelentek, amelyek arányos értékelésére a büntetőjog korábbi rendszere nem volt alkalmas. Ilyen például az emberrablás megjelenése. A javaslat eme új delictum bevezetésével megfelel a társadalom nagy részében meglevő jogos várakozásoknak. A piacgazdaság viszonyaira történő áttéréssel a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények körét is újra kellett gondolni. Egyetértek azzal, hogy a javaslat az árdrágítást például mint bűncselekményt megszünteti. Műkö dő piacgazdaságban ugyanis valamennyi áru árát a keresletkínálat viszonyoknak kell kialakítaniuk, nem központi szabályozás útján kell azokat meghatározni. Összegezve: amennyiben jelenünket vetjük egybe múltunkkal, akkor meglehetősen borús ez a kép. Ezen a z sem segít, ha tudjuk, a romlás magjait nem a jelenlegi rendszer vetette el. Nekünk jutott azonban az a felelősség, hogy megtaláljuk azt a minden szempontból megfelelő eszközt, amely alkalmas a bűnözésnél megkezdődött korszakváltás hátrányos következménye inek visszaszorítására. Itt ismét Szabó Andrást szeretném idézni, aki az alkotmányosság és büntetőjogi szankciórendszer címmel tartott előadásában kijelentette, kifejtette, hogy olyan társadalomban, ahol alkotmányosan biztosítottak a közszabadságok, és aho l az egyéni szabadság is alkotmányosan körülbástyázott, az igazságos megtorlás az egyetlen lehetséges büntetőelv. Az érintett személyt ugyanis sem az elrettentés, sem a megjavítás elve nem tartja vissza. Ha a megítélendő tetten kívül más következmények – e lrettentés, megjavulás – is hatnak egy ítéletre, akkor az a büntetés nem lehet arányos az elkövető személyével, és így nem igazságos. Mindezekből levonható az a következtetés, hogy a társadalmi változásokkal törvényszerűen együtt kell, hogy járjon büntetőj ogunk és büntetőjogi gondolkodásunk megváltoztatása is. Úgy érzem, hogy a most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat megfelel ezeknek az elvárásoknak, illetve azoknak az elvárásoknak, amelyet a társadalom e körben a jogalkotókkal szemben támaszt. Én szándékos an nem kívántam kitérni a törvényjavaslat részleteire, mivel úgy gondoltam, ez nem az általános vitába való. Ennek ellenére azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy ezt a törvényjavaslatot a beterjesztett módosító indítványokkal – amit a mi frakciónk is meg fo g tenni – fogadja el minél hamarabb. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
