Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁSZTOR GYULA, DR. a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportjának vezérszónoka:
2290 és ennek köztudomásúvá válása, illetve eredményességi mutatójának romlás a napjaink egyik legdöntőbb kriminológiai tényezője. Részletesebb elemzést igényelne annak kifejtése, hogy milyen okok vezettek az államhatalom tehetetlenségére a bűnüldözés megfékezésének terén. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy a bűnüldöző és igazságsz olgáltató szerveket sem kerülte el a szocializmus válságával együtt járó erózió. Napjainkban igen magas a visszaesők, illetve szélesebben értelmezve a büntetett előéletűek, továbbá a fiatalkorú elkövetők száma. A bűnözés struktúrájában az elmúlt tíz évben előtérbe kerültek az úgynevezett szükségletkielégítő bűncselekmények. Míg 1980ban az összes bűncselekményeknek valamivel több mint a fele volt vagyon elleni, 1990ben ugyanez az arány már elérte a 78%ot. A vagyon elleni bűncselekmények számának dinamikus emelkedése minden állampolgár számára fenyegetettséget jelent, egyúttal csökkenti az állampolgárok bizalmát a társadalom irányítói iránt. (12.30) Ma általánosan elfogadott az a tétel, hogy a bűnözés és az ellene való fellépés a társadalom egészének közö s ügye. Ennek ellenére a társadalom elsődlegesen a jogalkotástól és a büntetőapparátus képviselőitől várja a probléma hatékony megoldását. A bűnözésben megállapítható korszakváltással szinte párhuzamosan halad a bűnözés elleni küzdelem, amely kihat a most tárgyalásra kerülő törvényjavaslatra is. Egyes elméleti szakemberek szerint az ezredfordulón egy körülbelül 300 éves bűnözési korszak váltása várható. Ezt a ma még prognosztizált, de sok jel alapján megalapozottnak látszó feltételezést figyelembe kell venn i már a jelen törvényjavaslat vitájánál is. Ez a korszakváltás a büntetőjog terén csak a kriminológiai büntetőjog alapján valósulhat meg. Ez azt jelenti, hogy a megelőzésnek kell előtérbe kerülnie a büntetés rovására. Azonban – Szabó Andárs szavaival élve – a büntetőjog nem puszta eszköze a hatalomnak, hanem az igazságos megtorlás olyan intézményrendszere, amely egyidejűleg szab korlátot az egyéni és az állami önkénynek. Az utóbbi néhány évben a büntetőjogi felelősségre vonás határairól, felvállalható felad atairól, a büntetés lényegéről és céljáról szóló vita mind a társadalmi, mind a büntetőjogi közgondolkodás egyik központi kérdésévé vált. Időközben viszont fokozatosan színtelenedett a hatályos büntetési rendszer eszköztára. A halálbüntetés megszüntetéséve l, illetve egyes büntetőjogi intézkedések, mint például a szigorított őrizet vagy az alkoholisták munkaterápiás intézeti kényszergyógyításának kiiktatásával a magyar büntetőjog szankciórendszere indokolatlanul szabadságvesztéscentrikussá vált. A szabadság vesztésbüntetés legfőbb gyakorlati előnyének az tűnik, hogy átmenetileg az elkövetőt elszigeteli a társadalomtól. Ez azonban csak látszólagos előny, mert a börtönbüntetés a mai viszonyok között általában súlyosabb formában termeli újjá a bűnelkövetést. A börtön nem egy esetben a bűnözés iskolájává vált. Ezt mint gyakorló ügyvéd is tanúsíthatom, hiszen a praxisomban sok esetben tapasztaltam, hogy a szabadságvesztésbüntetésre ítélt elkövetővel szabadulása után kis idővel vagy a fogházban, vagy a rendőrségi fogdában, vagy a tárgyalóteremben találkoztam. Az utóbb elkövetett cselekménye azonban már súlyát és társadalomra veszélyességét tekintve, valamint az elkövetés módját is figyelembe véve lényegesen súlyosabb volt, mint az, amiért korábban elítélték. Ha az elmondottak figyelembevételével büntetési rendszerünket összevetjük európai országokéval, megállapíthatjuk, hogy nemcsak egyes büntetéseink és intézkedéseink, hanem egész büntetéskiszabási rendszerünk is kritika tárgya lehet. Magyarországon a százezer lako sra jutó börtönnépesség a legkedvezőtlenebb, még például Törökországhoz viszonyítva is több mint a kétszerese. A büntetés a társadalom jogos önvédelme. Csak üdvözölni tudom a törvényjavaslatnak azt a törekvését, amely a Btk. szankciórendszerének olyan irán yú átalakítására törekszik, hogy a bírónak szélesebb körű joga nyíljék a mérlegelésre a személyes szabadságot különböző mértékben korlátozó vagy egyáltalán nem érintő büntetések vonatkozásában. A büntetőjogi korszakváltás előfutára a
