Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
2237 államtitokká nyil vánította, ma a miniszteriális adatok nagyon jelentős részéhez a nyilvánosság semmilyen formában nem juthat hozzá. Általában tudjuk azt, hogy az államtitok körül mindenféle visszás dolgokat lehet tapasztalni. Nem fölösleges itt, ezen a helyen megint beszél ni arról, hogy is van a személyes adatokhoz való hozzáférés szabadsága, hogyan működik abban az összefüggésben, hogy hozzájuthate az állampolgár azokhoz az adatokhoz, amelyeket róla illegitim módon, törvényellenesen, az emberi jogok alapvető elveit megsér tve gyűjtöttek valamikor az állambiztonsági szervezetnél. Azt hiszem, hogy ebben megint csak érdemes odafigyelni a német példára. A német törvényhozásban tulajdonképpen ugyanannak a logikának az alapján, ami a mi alkotmánybírósági döntésünkben is benne van , hogy az állampolgár széleskörűen értesülve legyen arról, hogy milyen adatokat gyűjtenek, gyűjtöttek róla valaha is. Ennek a logikának az alapján tette lehetővé a német törvényhozás, hogy az úgynevezett Stazipapírokhoz, Staziaktákhoz az érintettek, azok az áldozatok, akikről adatokat gyűjtöttek, hozzájussanak. (17.50) Azt gondolom, hogy egy ilyen jellegű törvény meghozatala is szükséges ahhoz, hogy ez az adatvédelmi törvény ténylegesen az legyen, ami lenni akar: az alapvető jogok egyik biztosítékát képez ő törvény. Ezekről az egykori állambiztonság által gyűjtött titkos információkról érdemes elmondani, mert tulajdonképpen rávilágít arra, hogy micsoda bizonytalanság uralkodik máig is az államtitok fogalma körül. Akkor, amikor Végvári József ellen az államü gyészség annak idején elindította az eljárást, akkor egy belügyminisztériumi titokszakértő vizsgálta meg azokat az iratokat, amelyeket ő kihozott az egykori állambiztonság, az egykori III/IIIas irodáiból, és amelyek nyilvánosságra kerültek, és amelyek – m int tudjuk – nagy szerepet játszottak a rendszerváltásban és abban, hogy legalábbis a III/IIIas megszűnt létezni. Megindult ellene az eljárás, és akkor a titokszakértő kimutatta azt, hogy az általa kihozott iratok voltaképpen nem tartalmaznak államtitkot, minősítésük szerint ugyan államtitkot képeznek, de tartalmuk szerint nincs bennük semmiféle államtitok. Akkor ez a titokszakértői vélemény természetesen nyilvános volt, én is olvastam, meg is van nekem a titokszakértő által adott szakvélemény, amelyre tám aszkodott azután a Végváriügy megítélésben a katonai bíróság is, amikor ebben a tekintetben felmentette Végvárit. Ugyanakkor a belügyminiszter úr nemrégiben beterjesztett egy olyan rendelettervezetet, amely büntetéssel fenyegetné mindazokat, akiknek ilyen fajta papírok, tehát belügyminisztériumi titokszakértők által tartalmilag nem államtitoknak minősített papírok vannak a kezében, akkor is, hogyha legális úton jutottak hozzá, amennyiben egy bizonyos idő után nem szolgáltatják ezeket vissza, hogy újból beke rülhessenek a Belügyminisztériumnak ebbe a zárt rendszerébe, és újból államtitokká lehessen őket minősíteni, miután ugyanennek a Belügyminisztériumnak egy szakértője korábban kimutatta, hogy ezek nem képeznek államtitkot. Nekem egy polgári per kapcsán a bí róság hivatalosan adott ki ilyen titkos minősítésű állambiztonsági jelentéseket, ezek ugyancsak a kezemben vannak, publikáltam is őket egy hetilapban, amelynek a nevét nem akarom itt kiejteni, nehogy reklámtevékenységnek látsszék a beszédem, tulajdonképpen azzal, hogy ennek a kézirata továbbra is a birtokomban van, hogy bárki, aki ezt az újságot a kezében tartja, akkor ezzel, ha ezt a törvényt elfogadnók, már az államtitkot tartalmazó iratok visszaszolgáltatására vonatkozó törvényt, tulajdonképpen mindenki elkövetné az államtitoksértést. A szemlélet változására ugyancsak egy majdnem szórakoztató adalék, hogy egy állampolgár nemrégiben pert indított a Belügyminisztérium ellen a hasonló jellegű, róla szóló, róla gyűjtött, az állambiztonság által róla gyűjtött adatok megszerzése végett, és a Belügyminisztérium egy ugyancsak titokszakértői jelentést mutatott fel, amely arról szólt, hogy miért nem lehet ezt a pert egyrészt nyilvánosan tárgyalni, de a Belügyminisztérium jogi képviselőjének arra sem volt felhatalmaz ása, hogy a titokszakértő jelentését bemutassa és átadja a felperesnek, tehát a pernek úgy
