Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
2236 Szóval mindezek annyira függőben lévő dolgok, hogy én alig hiszem, hogy ebben a parlamenti ciklusban mindennek az elfogadására ténylegesen sor kerülhet. Ennek következtében ha most elfogadnánk ezt az adatvédelmi törvényt – amit én nem tanácsolok, és azt gondolom, hogy lévén ez ké tharmados törvény, talán helyes, hogyha az ellenzék egységesen nem megy bele ennek az elfogadásába – , ha ez mégis elfogadásra kerülne, akkor egy látszatadatvédelmi törvényünk volna, amely igazából nem tartalmaz semmiféle garanciát. Ugyanis itt a törvény a lkalmazásának a garanciája éppen elsődlegesen az adatvédelmi biztos, és ezzel a kifogással szemben nem elégséges ellenérv, hogy nyitva van a bírói út, ugyanis az adatvédelmi biztos híján az állampolgár nem is értesül arról, hogy milyen összefüggésben és mi lyen módon sértik meg a jogait akkor, amikor különböző adatokat gyűjtenek róla. Ugyanis nem tudja meg, hogy milyen adatot gyűjtenek róla, mert nincs módja arra, hogy a különböző hivatalokban – és most itt nemcsak olyan hivatalokra gondolok, nem is elsősorb an olyan hivatalokra gondolok, mint a Nemzetbiztonsági Hivatal vagy akár a rendőrség, de egy normál polgármesteri hivatalban – milyen adatok vannak róla nyilvántartva, azt mutatják meg neki, amit akarnak. Míg az állampolgári jogok biztosa természetszerűen olyan közhatalmi jogosítványokkal rendelkezik, hogy neki muszáj megmutatni mindent, és ő mindent megnézhet. Ez a funkciójának a lényege, hogy mindent megnézhet. Hogyha ő nincs, akkor azt lehet mondani, hogy ez az adatvédelmi törvény olyan, mint egy esernyő nyél nélkül, nagyon szép a vászna, csak éppen nem tudjuk a fejünk fölé tartani, pontosan az ellen az eső ellen nem véd meg bennünket, amely a fejünkre esik. Azt hiszem, hogy ugyancsak nem áll meg az az érv, hogy nem lehet az adatvédelmi biztos jogállását meghatározni és a megválasztását megtenni addig, ameddig nincs meg a törvény az állampolgári jogok biztosáról. Mert igaz ugyan az, hogy az állampolgári jogok biztosa egy átfogóbb kategória, mint az adatvédelmi biztos, és helyesebb a nagyobb fogalomból menn i a kisebbik felé, ez logikailag teljesen igaz, csakhogy a kettő még sincs ilyen szoros összefüggésben. Németországban például nagyon szigorú adatvédelmi törvény van, amelyet itt Magyarországon is mindenki mintaszerűnek tekint és amelyet időnként úgy tűnik , hogy a törvényalkotó másolni igyekezett, csak kihagyva belőle fontos garanciális elemeket. Ott nincs állampolgári jogok biztosa, s ennek ellenére semmiféle problémát nem okozott az adatvédelmi biztos jogállásának meghatározása, a hivatalának felállítása és természetesen a biztos megválasztása. Ennek a biztosnak az is a kötelmei közé tartozik – ez is hiányzik a törvényből – , hogy rendszeresen, évenként legalább egyszer egy kimerítő írásos jelentésben számoljon be a tevékenységéről. A törvényben nem is szer epel ez a kitétel, de ha nincs adatvédelmi biztos, akkor aztán igazán nem is számolhat be, mégha a törvényben benne volna is. Méghozzá ebben a beszámolóban arról is beszámol, hogy a nemzetbiztonság területén, tehát a német terminoló gia szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal adatgyűjtő tevékenysége tekintetében milyen visszásságokra bukkant, és számos alkalommal volt arra példa, hogy a német adatvédelmi biztos az Alkotmányvédelmi Hivatalnak ezt a túldimenzionált tevékenységét tette szóvá , kifogásolta, mint ahogy a világon mindenütt – ez igaz – az effajta titkosszolgálatok, amelyek amúgy is nehezen ellenőrizhetők, szeretik a saját tevékenységüket túldimenzionálni. Említettem az előbb, hogy a törvény működésének az egyik legfontosabb feltét ele, különösen, ami a közérdekű adatok nyilvánosságát illeti, az államtitokról szóló törvény. Itt már többször elhangzott a vitában, hogy Magyarországon az államtitkot az 1987. évi 5. számú törvényerejű rendelet alapján határozzuk meg, ami azt jelenti, ez a rendelet azt mondja ki, hogy a minisztereknek tulajdonképpen szabadságukban áll államtitoknak nyilvánítani mindazt, ami a minisztériumuk működésében – véleményük, megítélésük szerint – államtitoknak nyilvánítandó. Ugyancsak emlegették már több ízben, azt hiszem, Mészáros István képviselőtársam mondta el a vezérszónoki beszédében, hivatkozott arra a példára, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere április 7én ebben az évben a minisztérium tevékenységének nagyon jelentős részét
