Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (független)
2234 országokban nyugodtabb körülmények között, más történelmi, más társadalmi, más politikai körülmények közepette már végbement. A mi nehézségünk, hogy eme törvényt a saját közegünkben, a saját körülményeink között kell, hogy meghozzuk, m égpediglen lehetőleg adott körülményeinkhez képest a lehető legjobbat, és itt jutok el az egyes pártok, az egyes frakciók, az egyes képviselők és a saját magam lelkiismereti felelősségéhez, hogy ezt a törvényt megfelelőképpen, felelősségünk és odafigyelésü nk és tudásunk és erkölcsünk teljes igénybevételével hozzuk meg, hogy a lehető legjobbra sikerüljön a törvény, mégpediglen úgy, hogy tekintetbe vegye az egyén érdekét, a társadalmi közös érdeket, a közigazgatás működésének, uram bocsá! a Belügyminisztérium , a rendőrség működtetésének és működhetőségének a szempontjait, és összhangban legyen az általánosan elfogadott erkölcsi, politikai és jogi normákkal, amiket a térségben, sőt a két és félnapos konferencia szempontjából világviszonylatban levontak. Az a fe ladatunk, hogy ezeket a tapasztalatokat beépítsük a törvényalkotásunkba. És akkor igyekszem most már eljutni ahhoz a megállapításomhoz, miközben adatvédelemről beszéltek, és beszéltek az egyén, a társadalom biztonságáról, bennem az az érzés merült fel, hog y jóllehet mindenféle biztosítékot beépítettek, adatbiztost, ombudsmant, vitatták, hogy a Parlamenthez, vagy a legfőbb bírósághoz, vagy az Alkotmánybírósághoz, vagy kihez tartozzon, ezeket a témákat utazták körül, de az a lényeg, hogy a magam részéről egy olyan megfogalmazást tettem, hogy adatbiztonság. Az adatbiztonság, amely garantálja a társadalom, az egyén és tulajdonképpen a nemzet biztonságát is, hiszen az adathalmaz, amit az adott törvényesség folyamán és az adott alkotmányos módon összegyűjtünk, ez a működhetésnek az alapja mind társadalmi, mind közigazgatási szempontból, ugyanakkor ez igen nagy támadásnak is van kitéve, hogy ezt az adathalmazt ki lehet kémkedni, ezt az adathalmazt fel lehet használni társadalom és nemzet ellen, ezt az adathalmazt – kérem – be is lehet fertőzni. Amikor tehát törvényalkotásunkról beszélünk, akkor ezeket a szempontokat igénybe kell hogy vegyük. Engedjék meg, hogy egy világot megrázó tragédiára hívjam fel a figyelmet ugyanakkor, mikor a jeles, két és fél- háromnapos kon ferenciának a címe ez volt, hogy Információszabadság nyitott közgazdaságért az új demokráciákban. Hát egy ilyen kipróbált, a mi szempontunkból veteránnak számító demokráciában, mint az Egyesült Államok, milyen szörnyű tragédia zajlott le. Egy amatőr videof elvétel belekerült – kérem szépen – valamelyik információsakál, valami információhiéna birtokába. És ezzel az informácóval az adott amerikai társadalmi, politikai közegbe, amely 200 valahány évvel ezelőtt még ugyebár helyenként rabszolgatartó társadalom vo lt, ugyanakkor kérem szépen, létrehozta az általunk is csodált demokráciát napjainkra, eme társadalmi közegben, ahol tulajdonképpen a néger folklórtól a különféle irodalmi alkotásokig ezt a kényes témát a Klu Klux Klantól az emberi jogokig végigutazta, vé gigkínlódta az amerikai társadalom. Napjainkban egy ilyen információ jogtalan, helytelen és bűnös módon manipulált fölhasználásával 40 ember halálát, napokra exlex állapotokat, háborús ostromállapotot hoztak létre, holott ha ez az információ a megfelelő cs atornába, a bírósághoz kerül, a bíróság megfelelőképpen értékeli, a megfelelő ítéletet meghozza, és nincs a társadalom több hónapon keresztül fölhergelve, akkor elkerülhette volna ezt a szörnyűséget, aminek a világ – ugyancsak az információ és a távközlés jelenlegi szintjén és birtokában – fül, szemtanúja volt, és szörnyű erkölcsi következtetéseket vonhatott le. A Los Angelesi eset kell, hogy ennél a törvényalkotásnál mindnyájunkat rádöbbentsen a felelősségünkre. Hiszen a magyar társadalmi, politikai való ság sem kevésbé ingoványos, veszélyes terület. Tessék meghökkenni: mi lenne, ha Hitler Adolf birtokba vehetné három hétig a teljes tv, rádióinformáció lehetőségét? Eme szörnyű gondolatok közepette kell rádöbbennünk arra a felelősségre, amely minket kell, hogy felelősségteljesen e törvényalkotásnál már az általános vitában olyan érvek megszerzésére, sőt korábbi felkészültségünk alapján olyan állásfoglalásra késztessen,
