Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
218 Én nem ismerek jobbat, tehát nem tudtunk jobbat e tárgyalások során feltárni, mint az üzemi tanácsra kialkudott rendszert, tehát ami az előterjesztésben szerepel. Ezt a Kormány dolgozta egyébként ki. Ezen javítgattunk, javítgatott a munkavállalói szervezet is. Itt valóban a leg több munkavállalói szervezet fenntartotta a fenntartásait oly módon, hogy az ő képviselete a megfelelő, a másik ötvenkilencé természetesen nem, tehát az övét kellene törvényben biztosítani. Ez azonban, azt hiszem, nem járható alternatíva. Tehát kérem a tis ztelt Házat, hogy ilyen típusú módosító indítványokat ne támogasson. Van néhány olyan javaslat a tisztelt Ház előtt a módosító indítványok között, amely az Érdekegyeztető Tanácsban a beterjesztést követő tárgyalások, munkaértekezletek, kompromisszumok alap ján született. Ezek többségét Rockenbauer Zoltán képviselőtársam terjesztette be, így ennek a megerősítése sem volt az én oldalamról indokolt, de kérem képviselőtársaimat, hogy ezt támogassák. Nem állítható persze, hogy a tisztelt Ház a kollektív bölcsessé g alapján néhány dolgot nem tud kijavítani, vagy nem tudja jobbá tenni ezt a tervezetet. Van benne olyan, ami nem került az Érdekegyeztető Tanács elé, jobban mondva az Érdekegyeztető Tanács így nem fogadta el konszenzusként, de behozta az előterjesztő Korm ány a Ház elé. Ilyen például az, hogy az ágazati megállapodásokat terjesszük ki, esetleg a miniszter, az illetékes tárca kiterjeszthesse azon gazdasági egységekre is, ahol nincs kollektív szerződés, tehát ahol nincs szervezett munkavállalás. Erre van ugyan nemzetközi példa, mint ahogy minden rosszra van nemzetközi példa a világon, de ez nem éri el az 5 vagy 10%ot, hiszen a világon az a racionalitás győzött, hogy a szervezett munkásság általában a kis létszámú szervezetekben nem jön létre, tehát ott nem sze rveződik meg. Ezekben a szervezetekben azonban nagyobb kötöttségekkel rendelkező kollektív szerződéseknek vagy ehhez kapcsolódó, ezen elveket kötelezően tartalmazó munkaszerződéseknek igazi szerepük nincsen, sokkal inkább csak jogviták forrásául szolgálnak . Ha a törvény így is kerül elfogadásra, minden alkalommal azt kérném az illetékes tárca vezetőitől, hogy ne terjesszék ki az ágazati szinten elfogadott kollektív szerződéseket szélesebb körbe. Ez pláne egy átalakuló, átstrukturálódó gazdaságban még inkább igaz, tehát ennél egy sokkal szabadabb, liberálisabb szabályozásra van szükség. Amiért külön kértem Szigethy képviselőtársamat, hogy ha megengedi, akkor pár gondolatot még elmondhassak számára, az az a vita, amely szakemberek között is folyamatosan fennál lt számtalan törvénynél az elmúlt 45 évben. Ez pedig az, hogy a munkaügyi bíróságok szerepe hogyan alakul, felkészülteke a munkaügyi bíróságok arra a szerepre, amely a megszűnő munkaügyi döntőbizottságok szerepét venné át. Nem tudom, mármint hogy tudnám, de nem akarom túl hosszan visszaidézni a múlt heti tárgyalási anyagokat. Csak azért, hogy a vitát egyértelműen más síkra tereljem, hadd mondjam el, hogy mi annak idején is küzdöttünk az új vállalkozások, a vállalkozás, a gazdaság új szereplőinek például a cégbíróságok alá tartozása érdekében, amikor az alakulás egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a cégbíróságok képtelenek voltak ezt a felügyeletet ellátni. Mégis azt mondtuk, hogy szeretnénk az önkormányzatok, az akkori tanácsok és egyéb, a gazdaság s zámára teljesen idegen felügyelet alól bírósági felügyelet alá kerülni mint vállalkozói szereplő. Például ebben az időszakban, 1988ban, amikor ezt a jogszabályt törvénybe iktatták egy, azaz egy cégbíró volt Budapesten. Tehát a mai problémák sem oldódtak m eg igazán, ma is az egyik legfőbb probléma: a cégbíróságok bírjáke kezelni, hogyan alakítják ki azt, hogy már az átvételkor valamilyen kvázi igazolást adnak, és a végzés csak hetekkel, esetenként hónapokkal később születik meg. Mi mégis azon az általános véleményen voltunk, hogy nekünk nem jó, ha nincs kellő jogbiztonságunk, nem igazán érdekli, nem szabad, hogy az érdekelje a joggyakorlatot, hogy a bíróságok számszerűen, technikában, eszközben felkészülteke annak a fogadására. Mi szeretnénk, ha a cégbírós ágokhoz tartoznánk.
