Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ)
208 például az utóbbi 10 év keresete alapján fogják elosztani a vagyont, mint ahogy a vagyonjegyek esetében bizony ez meg i s történt. Ez pedig nem volna kívánatos semmiképpen sen. Itt számolni kell egy csomó olyan emberrel, akik sem képzettségüknél, sem koruknál fogva már nem képesek érdemben beleszólni ezekbe a dolgokba. Akik nem tudnak úgy tájékozódni, mint ahogy ez szakembe rektől elvárható. Ebből eredően bizony adott esetben – hangsúlyozom, nem mindenhol – nagyon kiszolgáltatott helyzetben lehetnek, és visszaélhetnek, aki akar, visszaélhet ezekkel a jogokkal. Az pedig köztudott, hogy erre lehet példát találni. Azzal kapcsola tban, amit itt fölvetett Juhász Pál is, hogy ez a törvény cinikus, mert olyan, amilyen: én úgy gondolom, hogy nem ez a törvény a cinikus, vagy nem ez a törvénymódosítás a cinikus, hanem az volt a cinikus sok esetben, ahogy ez a vagyonjegyosztás megtörtént. Bizony én egy jelentős részét annak tartom. Egyéni képviselő vagyok, rengeteg ember fordult hozzám jogos panasszal, akiknek csak azt tudtam mondani, hogy a korábban történt dolgokon már segíteni nem tudok, de a következőben – amennyiben ez az átalakulás e lkezdődik és végbemegy – igyekszem segíteni. Én annak idején a gazdasági bizottságban – a bizottság tagjai tudhatják – már hasonló szellemű javaslatot tettem. Én akkor elmondtam azt is, hogy egyáltalán nem úgy van, hogy ez megfoghatatlan dolog. A debreceni agráregyetemnek több évtizedes vizsgálatai vannak olyan vonatkozásban, hogy hogyan alakult ki, milyen összetevőket kell figyelembe venni a mai vagyon kialakulásánál. Bárki megnézheti itt, ez egyáltalán nem titok, és bizonyos arányokat – hangsúlyozom: a me zőgazdasági szövetkezetek esetében – igenis meg lehet állapítani, és ezek az arányok többékevésbé persze megfelelnek a valóságnak. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ez nem lehet semmiképpen indok arra, hogy kidobjuk a törvényjavaslatot az ablakon. Még annyit ez ekről a tényezőkről, amik voltaképpen a vagyonképzésnek az alapvető tényezői, hogy azt a három tényezőt – ami a letöltött munkaidő, a megkeresett munkabér és a vagyon – ezt mind a mezőgazdasági szövetkezetek esetében igenis célszerű mérlegelni, és ezt céls zerű olyan számadatokhoz kötni, ami bizonyos tájékoztatást jelent az embereknek. És végezetül azt szeretném mondani, hogy sorozatban hajlamosak vagyunk a szövetkezeteknél a szövetkezeti jog megcsorbítására, az Alkotmány csorbítására hivatkozni. Úgy érzem, hogy aki ilyet mond, az nem ismeri azt, hogy mi történt a mezőgazdaságban 30 éven keresztül, és hogy jelenleg is még mi van ebben a mezőgazdaságban. Igenis azt mondom, hogy ez egyáltalán nem törvénysértő, mert lényegében csak arról van szó, hogy egy kerete t szabjunk, egy folyamatot egy keretbe foglaljunk bele, amiben meglehetősen tág és szabad akaratból elhatározott döntéseknek megvan a lehetősége. Csak annak nincs meg a lehetősége, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyjunk bizonyos dolgokat, amit azt hiszem, nem is szabad megtennünk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Pelcsinszki Boleszláv képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Pelcsinszki Boleszláv (SZDSZ) PELCSINSZKI B OLESZLÁV, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az eddig elhangzottakkal szemben nekem egy egész más jellegű problémám van a benyújtott törvénymódosító javaslattal kapcsolatban. Nevezetesen az, hogy az elfogadott ez évi II. sz. törvény 6. § b) pontjában a törvény kimondja, hogy vagyonnevesítésben kell részesíteni azt, aki e törvény hatálybalépését megelőzően legalább 5 évig tagja volt a szövetkezetnek, illetőleg e volt tag örökösét.
