Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZSUPOS LAJOS (MDF)
207 elmondta – a Parlament rendelkezik a nevesíthető vagyon jelentős hányadáról. Ez nem más, mint ahogy itt már többen is említették, mint a tagok tulajdonosi jogainak durva megsértése. Én is elmondanám, hogy a törvény beterjesztése körüli eljárás súlyosan csökkenti a Parlament tekintélyét. Vajon mit gondolnak a választópolgárok a parlamenti munkáról, amikor azt olvassák a kormánypárti, egyébként beterjesztő képviselőcsoport vezetőjének nyilatkozatában, hogy a koalíció tagjai későn vették és zre, hogy túl általánosra sikerült a tagi üzletrészek mértékének jogszabályi meghatározása? Magam csupán úgy tudom elképzelni a késői észrevételt, a hónapokig tartó tárgyalások után: ha a beterjesztők nem olvasták az eredeti törvényjavaslatot, nem ismerik saját módosító javaslataikat, vagy talán nem tudták, hogy mit szavaztak meg. Nem tudom viszont, mire számítanak a beterjesztők, hiszen a vonatkozó szakaszra 17 módosító javaslatot terjesztettek be az átmeneti törvény tárgyalása során a különböző pártok kép viselői. Nagyon alapos viták után a számszerűsített javaslatok egyikét sem fogadta el egyik parlamenti bizottság sem. Tehát itt egyáltalán nem egy új javaslatról van szó. Vajon mitől változott meg néhány nap alatt a képviselők véleménye? A bevitt vagyon ér tékének igazolhatatlanságával kapcsolatban itt több hozzászólás elhangzott. A földdel kapcsolatos részre a részletes vitában szeretnék alaposabban kitérni. Itt tulajdonképpen kettős elismerésről lenne szó. A kárpótlás során biztosítottuk a jogokat, a szöve tkezeti föld tulajdonosainak jogait helyreállítottuk. Ha ez a vagyonosztozkodásnál vagy a vagyonnevesítésnél ismét előtérbe kerülne és döntő szerepet játszana az itt elhangzott értékek miatt, akkor az e törvény végrehajtásának a komolyságát vonná kétségbe. Az átmeneti törvény úgy, ahogy van, rossz. Mégis jobb lenne, ha a Parlament ezt békén hagyná, hiszen ezektől a módosításoktól még csak rosszabb lesz, és elsősorban azoknak a kárára lesz rosszabb, akik ma ebből élnek. Ezt pedig nem kívánhatjuk. De az ember ek legalább a munkájukra és a már meglévő törvények végrehajtására fordíthatnák a figyelmüket, Parlamentünk pedig ez alatt az idő alatt inkább a még hiányzó törvények megalkotására fordítsa minden erejét, a gazdasági bizottság javaslata szellemében. Köszön öm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Zsupos Lajos képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Zsupos Lajos (MDF) ZSUPOS LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálo m egész röviden elmondani a véleményemet az itt elhangzottakról. Én úgy gondolom, hogy az ellenzéknek azon állítása, miszerint ez a törvény nem a legteljesebb mértékben elégíti ki a vele szemben támasztott követelményeket, elfogadható. Egyet viszont le kel l szögezni, hogy a törvénynek ez a szakasza feltétlenül szükséges. És miért szükséges kérdés? Én úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezt meg tudjuk ítélni, ahhoz egy kicsit visszább kellene nyúlni. Ezek a szövetkezetek 30 – 40 éven keresztül egy kialakult formába n működtek, egy beidegződés volt a szövetkezeteknél, és ebből eredően ma sajnos ezek a reflexek túlélnek, amik korábban működtek. Most nem akarom itt felsoroni a demokratizmus teljes hiányát, a vezetők egyértelmű meghatározottságát egy szövetkezet életében , mert ezt úgy gondolom, ma mindenki tudja, aki egy kicsit is közel volt a mezőgazdasághoz. Tehát én azt hiszem, hogy erre azért van szükség, hogy fogódzkodót adjunk azoknak az embereknek, akik most teljes bizonytalanságban élnek olyan vonatkozásban, hogy mi illeti őket ebből a vagyonrészből, és mi az, ami már esetleg nem az ő részük. Engedjék meg, hogy hivatkozzam mint tényre, az 1988tól bekövetkezett vagyonosztásra. Remek példája annak, hogy nem szabad ezt csinálni. És a magam részéről bizony meggyőző er ővel azt bizonyítja ez a korábban történt vagyonosztás, hogy igenis, szükség van erre, mert egyébként újból meg lehet azt csinálni, hogy
