Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
206 ennek a vagyonnak a működtetéséből, ennek a föl dnek a termeléséből ma élnek, és várhatóan a jövőben is élni fognak, hiszen itt erről a vagyonról van szó. Tulajdonképpen tehát arról a vagyonról, amely ma Magyarországon a szövetkezetekben és elsősorban a mezőgazdaságban is sok százezer ember megélhetését biztosítja. Ezeknek az embereknek ma nehéz gondjaik vannak. Ezek közül a legsúlyosabb a munkanélküliség fenyegetése. A Földművelésügyi Minisztérium programja szerint 150 ezer ember veszíti el állását az agrárgazdaságban még ebben az esztendőben, azon túl, hogy tavaly szeptember és december között 50%kal emelkedett a falusi munkanélküliek száma, és sok térségben ma már katasztrofális méreteket ért el. Az ipari üzemek gondjait először a bedolgozók, a beszállító falusi kisüzemek érzik meg, az elbocsátásoknál is a vidékről bejárók veszítik el állásukat először, hiszen a bejárás, a napi utazás költségeit nem vállalják a termelőüzemek, és a kistelepülések önkormányzatai sem tudnak akkora nyomást gyakorolni az üzemek vezetőire, mint a székhelytelepülések képvisel ői. A rohamosan csökkenő mezőgazdasági termelés pedig alacsonyabb jövedelemmel sem képes eltartani még azokat sem, akik eddig ott találták meg a megélhetésüket. A kialakult helyzet bebizonyította, hogy teljesen megalapozatlan volt az a koncepció, amelyet k ét kormányzópárt is képviselt, hirdetett, mely szerint az iparban feleslegessé vált munkaerő a földek művelésében megtalálja megélhetését. Becsapták az embereket, amikor erre bíztatták őket, és semmit nem tettek egy új rendszerű, hatékonyan működő agrárága zat kialakításáért. A válságos helyzet ellenére a mai napig nem születtek meg az agrárviszonyok szabályozására hivatott törvények. A súlyos gondok, a zűrzavar ellenére a magyar parasztság tisztességgel végzi a dolgát. A tavalyi eredmények, az ország teljes exportjának negyedét kitevő 2,5 milliárd dolláros bruttó, s 1,7 milliárd dolláros nettó bevétel a mezőgazdaságból származott és meghatározó tényezője volt az ország 1991es pénzügyi stabilitásának. Ezt kockáztatni addig, amíg mással nem pótolhatjuk, játék a tűzzel. A válságos helyzet ellenére nem születtek meg az agrárviszonyok szabályozására hivatott törvények, különösen az agrárpiaci rendtartás, a földtörvény és a hozzá csatlakozó törvények, és megoldatlanok az agrárgazdaságot fojtogató pénzügyi gondok. A termelők nem tudják, nem tudhatják, hogy mire számíthatnak, milyen szerepet szán a Kormány az agrárgazdaságnak, milyen szabályok szerint, milyen feltételekkel vehetnek részt a piaci versenyben. És ezt ebből a törvényjavaslatból sem tudják meg. Megszülete tt ugyan a két szövetkezeti törvény, de a módosításra napirendre tűzött törvényjavaslat tárgyalásával váratlan helyzetbe kerültünk. Eddig is sok kritika érte Parlamentünk törvényalkotói tevékenységét, ezzel a törvénytárgyalással e kritikák jogosságára szol gálunk újabb bizonyítékokkal. Az a tény, hogy a koalíciós pártok vezetői a még ki sem hirdetett 1992. évi II. törvény módosítását javasolták, önmagában elegendő döntésünk komolyságának kétségbevonására. Az a tény, hogy a Parlament újra tá rgyalja a szövetkezeti átmeneti törvényt, azt jelenti, hogy várni kell a végrehajtható, a végrehajtandó törvényre. Ez az állapot pedig a mezőgazdaságban évek óta tartó bizonytalanság káosszá fokozódását eredményezheti. A beterjesztők indokolása nem egyéb, mint a lényeg eltakarása, szándékuk leplezése. A törvény elfogadását az írásos anyag szerint azért tartják fontosnak, hogy egy bizonyos szabad mérlegelési lehetősége maradjon a közgyűlésnek, a szövetkezet helyi sajátosságainak érvényre juttatására. A beter jesztett törvény viszont éppen az ellenkezőjéről szól. Elfogadása esetén tovább csökken a szövetkezeti tagok döntési lehetősége, nem dönthetnek a közgyűlésen a szövetkezeti vagyon sorsáról, hanem az eddigi korlátokon túl helyettük e törvényben – ahogy Nagy képviselőtársam is
