Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - NAGY VARGA DEZSŐ (Független Kisgazdapárti képviselőinek 33 tagú csoportja) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
203 Ilyen értelemben slendriánság négy helyen is van az át meneti törvényben, tehát ahol olyan szöveg került be, amely ellentmondásba került a szöveg többi részével, illetve nyilvánvalóan nem azt a politikai célt szolgálja a szöveg, mint amit a módosító javaslat beterjesztői gondoltak. Ezek közül a legtragikusabb a 6/b pont, és a 6/b ponthoz kapcsolva ezt, a dolog tragikumát vagy komikumát tovább fokozza. Kiki ízlése szerint eldönti, hogy tragikus vagy komikus ez a dolog. A 6/b pont ugyanis azt tartalmazza, hogy aki 5 évig tag volt vagy annak örököse, az mindenkép pen részt vehet a vagyonnevesítésben. Ami önmagában egy méltányos szempont, hiszen valóban, akik vagyonnal mentek be vagy dolgoztak, azokat ne hagyjuk ki a játékból. A probléma abból fakadt, hogy ettől részben néhány egyéb pont értelme bizonytalanná válik, de ezt most hagyjuk békén. A másik az, hogyha véletlenül tényleg a maga technikai tökéletességében végig tud menni a 6/b pont. Ez azzal jár, hogy azokban a szövetkezetekben – ipariakban is, tehát nemcsak mezőgazdaságiról van szó – , ahol érdemes a koncra b ejelentkezni, mivel a szövetkezetekben az átlagos cserélődés három – tízszeres volt az elmúlt 40 évben, akkora tömeg jelentkezik be, hogy a még hátralévő vagyonnevesítést gyakorlatilag el fogják vinni a tagságon kívül lévő emberek. Nem általában a szövetkeze tekben, csak azokban, ahol van konc és érdemes ezért tülekedni. Ezekben az a helyzet alakul ki, hogy a tagság az elé a dilemma elé kerül, hogy mennyire alakítsa át magát. Ugyanis, hogyha ők úgy alakítanák át magukat, hogy darabolódnak, hogy különböző társa sági formákba mennek, hogy kiprovokálnak belül egy élénk vitát és egy élénk alkut a vagyontárgyakról – amelyik elvezetne árverésig – , akkor azt kockáztatnák, hogy az olyan magamfajtákat hoznák erős helyzetbe, akik nem tartoztak a tagság köré, hanem kívül á llnak, van azonban nekik egykétszázezer forint vagyonjegyük, amiből pénzt akarnak csinálni, illetve most már üzletrészük, amiből pénzt akarnak csinálni. Szépen beszállnak a játékba és elviszik a tagság munkahelyét jelentő eszközt, hogy gyorsan pénzt csiná ljanak maguknak. Értsük meg, míg a gazdasági bizottság abban a szellemben dolgozta át a törvényt, hogy nagyon erős jogai legyenek minden kisebbségnek a tagságon belül, minden kis csoport és minden személy erős pozícióban rendelkezzen a vagyoni alkuhoz és m erje átrendezni a szövetkezet viszonyait, merje felrobbantani, a 6/b pont egy olyan elemi érdekeltséget visz be, hogy ne tegye ezt, mert nem önmagának használ, hanem egy kívülálló csoportnak. Mivel azonban a döntési jog továbbra is a közgyűlés kezében van a vagyonosztás hogyanjáról és a vagyoni alkukról, akik szavaznak, azok egyértelműen abban lesznek érdekeltek, hogy maradjon zárt a felület, abba ne tudjon kívülálló bekapaszkodni, nehogy ők veszélybe kerüljenek. A törvény megteremtette a tagságnak azt az é rdekét, hogy maradjunk összezárva az akolmelegben, ne változtassunk a dolgokon, kicsúfolta a gazdasági bizottság négy hónapi munkáját, amelyik arra irányult, hogy a törvény dinamikus legyen és robbanjanak a szövetkezetek. Ez az újabb törvénymódosítás nem j elentősen, de fokozza a 6/bnek ezt a negatív hatását. Igazából önmagában ez az újabb törvénymódosítás nem sokat számít már ebben a dologban. A másik oldalról kicsúfolja azokat, akiket bekapcsol tulajdonosnak. Azért csúfolja ki, mert az általános szövetkez eti törvény kimondja, hogy szövetkezetben a közreműködésre kell elsősorban szétosztani az esetleges profitot, többletjövedelmet, és csak kisebb részt a bevitt vagyon vagy a részjegyek arányában. Ennek következtében mindazok a társaságok, márpedig ahol komo ly külső jelentkező van, azok a társaságok mind kénytelenek lesznek így csinálni, ezek szépen átalakítják magukat zártan egy vagy kettő vagy három új szövetkezetté, de önmagát zártan, anélkül, hogy árverésre és nyílt fórumokra szert tenne. Olyan helyzetbe hozza azokat az embereket, akik kívülállók a szövetkezeten, de van pár százezer forint üzletrészük, hogy semmit sem fog érni a papírjuk. Ugyanis teljesen természetes, hogy egy olyan szövetkezet, ahol a tagság dönt arról, hogy hogyan osszuk fel az év végi n yereséget, és ahol a kívülállók, mintegy a tagság akarata ellenére jutottak értékpapírokhoz, az úgy fog dönteni, hogy értékpapírarányosan ne vagy alig osszanak valamit, hanem a közreműködés arányában osszák, hogy ki mennyit dolgozott, ki mennyi tengerit ve tt ott, ki
