Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - KÓNYA IMRE, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - HORN GYULA (MSZP)
3 tehát kormányzati ügy. És mivel szerencsére a miniszterelnök úr nem mutat nagy hajlandóságot a követelés teljesítésére, mi ezt tekinthetjük koalíciós belv iszálynak is, ez a koalíció, illetve a KDNP dolga. Ami miatt igazából szót kértem, az a következő. Egyrészt a mostani személyeskedő kampány az említett üggyel kapcsolatban "üldözik a vallást" jegyében folyik, legalábbis ennek a jelszónak a jegyében, másfel ől pedig számomra fölsejlik egyfajta olyan pozíciószerzési küzdelem, amely a médiákon belüli pozíciók megszerzésére irányul. (Mozgás.) Vajon üldözike a vallást Magyarországon? Szeretném a következőket hangsúlyozni. Létezik egy törvény, egy érvényben lévő törvény, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely 1990. január 24én született. Ez a Vatikán kérésére, az egyházakkal konzultálva és a magyarvatikáni diplomáciai kapcsolatok helyreállításának feltételeként született. Ez alapve tő elvként tartalmazza szó szerint a következőt: "vallási meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illeti meg". Mind a hátrány, mind az előny meg nem illetését is aláhúzza. M ásutt azt is kimondja a törvény, hogy "a lelkiismereti szabadság nemcsak a vallásos embereket, hanem mindenkit megillető szabadságjog". Ez a törvény érvényben van, és e szerint is a vallás mindenkinek a magánügye, viszont a vallásgyakorlás jogának a biztos ítása a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény hatáskörébe tartozik. Tehát én azt szeretném javasolni egyfelől, tisztelt uraim, hogy ha bárki megsérti ezt a törvényt, akkor megvan a megfelelő eljárási mód, hogy bíróság elé vigyük az ügyet, és se mmiképpen sincs helye felelőtlen, légből kapott megnyilatkozásoknak. Mit mutatnak egyébként a tények a televízióval és a rádióval kapcsolatban? Először. A tv és a rádió bőségesen tudósít egyházi vonatkozású eseményekről (Közbeszólások.) a TVHíradóban, A H étben, a Gondolkodóban és sok minden más műsorban. Ebben templomavatás és sok minden más esemény tudósítása szerepel. Hozzá szeretném tenni, hogy ilyen bőséges tudósításra aligha találnak önök példát nyugati médiákban. Másodszor. Rendszeresek a hitéleti ad ások, vallási ötpercek és így tovább. Nézzék meg a televízió tegnapi műsorát. A TV 1en kétszer öt perc, a TV 2őn egyszer 13 perc és egyszer 30 perc foglalkozott kifejezetten közvetlen vallási témával; ezen túl a Kossuth rádió is foglalkozott. Harmadszor. Az egyházi szertartások a televízióban. Jelen pillanatban az ilyen műsorok évente mintegy 56 ezer percet tesznek ki. Csak meg kívánom jegyezni, hogy ha a KDNP e vonatkozású követelését teljesítik, ez a műsoridő – a mi számításaink szerint – mintegy 3334 ezer percre növekedne. Bevallom önöknek, én azt hiszem – és másokkal együtt vallom azt – , hogy nincs hiányérzetünk a vallási műsorok közvetítése terén. (Derültség, taps a jobb oldalon.) Hozzá szeretném tenni, meggyőződésem szerint maguknak az egyházaknak az érdeke az egészséges arányok megtalálása. Végül is ebben döntsenek a médiák, amelyek ismerik a közönség igényét (Zúgolódás.) az egyházak, uraim és hölgyeim, és ha kell, a világi társadalmi szervezetek bevonásával. Nagyon szeretném hangsúlyozni önök felé azt, amit az elmúlt évek során is a gyakorlatban igyekeztünk megvalósítani – mielőtt önök bármit félremagyaráznának – , hogy a társadalomnak szüksége van az egyházak által képviselt erkölcsi, etikai értékekre és a szolidaritás érzésére. Ez az alapállásunk. És én nagyon bízom abban, hogy a lelkészek, egyházi méltóságok józan értékítélettel, toleranciával viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez, mint ahogy a médiákkal történt tárgyalások eddigi eredményei is mutatják. Továbbá meggyőződésem szerint nem ránk, a Parl ament képviselőire tartozik, hogy a televízió és a rádió mikor, hol és milyen műsort sugároz. (Közbeszólás jobbról: Hát akkor kire?) Ez az érintetteknek a dolga, uraim. (Közbeszólás jobbról: Ki az érintett?) Erre a világon – bevallom