Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
1846 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Még egy határozathozatal következik. Következik a három privatizációs törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása. Hatá rozathozatal ügyrendi kérdésben ELNÖK (Dornbach Alajos) : Emlékeztetem önöket, hogy az ebédszünet előtt Katona Béla úr ügyrendi indítványt terjesztett elő, amely szerint az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosítás át indítványozó törvényjavaslat általános vitáját a mai napon ne zárja le az Országgyűlés, annak ellenére, hogy a három törvényjavaslatnak együttes általános vitája folyik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetérte ezzel az ügyrendi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik. – 125 "igen", 54 "nem", 8 tartózkodás. – Mozgás és zaj.) Tehát, hogy a három törvényjavaslat közül egynek ne zárja le az Országgyűlés az általános vitáját – ez az indítvány. Tehát aki "igen"nel szavaz, az egyetért azzal a megol dással, hogy ne záruljon le a vita. Kérném a táblát újra kiírni, mert félreértés adódhatott, újra megismételjük a szavazást. Tehát kérem a táblát újra kiírni, és kérem, figyeljenek. A kérdésfeltevés, úgy vélem, egyértelmű volt. Tehát kérdezem, egyetérteneke Katona Béla képviselő úr indítványával. Most szavazzanak! (Megtörténik.) Az Országgyűlés 107 "igen" szavazattal, 89 ellenszavazattal 25 tartózkodás mellett az ügyrendi javaslatot nem fogadta el. Folytatódik a három privatizációs törvényjavaslat együttes általános vitája. Felszólalásra következik Balás István képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Balás István (MDF) BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a szót, Elnök Úr. A keletközépeurópai országokban ál talánosnak tekinthető az a nézet, hogy a gazdasági kilábalás egyik alapfeltétele az állami vállalatok lehetőleg gyors privatizációja, magánkézbe adása, és ezzel az állam tulajdonosi szerepének a visszaszorítása. A privatizáció nem a volt szocialista ország ok újkeletű találmánya. Az emberiség azóta, amióta az ókori Róma állami ellátási felelősséget vállalt, immár csaknem kétezer év óta váltogatja az államosítást és a privatizációt. Az állam egy idő után benyomult a gazdasági szférába is, és összességében elm ondható, hogy az utóbbi ötven évben szélesedtek ki a viták Európa- és Amerikaszerte abban a kérdésben, hogy milyen mértékben indokolt az állam részvétele a gazdaságban. A második világháború vége óta a nyugati piacgazdaságok – általában pártpolitikai nyom ásokra és szempontokra is figyelemmel – időnként felülvizsgálják ebben a kérdésben az álláspontjukat. Utalok itt a közismert franciaországi gyakorlatra, ahol az 1981ben hatalomra került szocialista kormány államosításokat határozott el, majd 1986ban vált ozott a helyzet, az ekkor győztes jobboldal a francia parlamenttel 65 állami vállalat privatizációjáról szóló törvényt fogadtatott el. Utalok itt röviden az angliai helyzetre is, ahol a munkáspárti kormányok szokása volt rendre az államosítás, majd az 1979től hatalomra került konzervatívok tizenegy éven keresztül, óriási parlamenti csatározások közepette összesen mintegy 60 vállalatot privatizáltak. Hazánkban az államosítást a Rákosirendszer találta föl és hajtotta végre, ezt követően évtizedekig eretneks ég bűnébe esett az, aki szóba merte volna hozni az ismételt magánkézbe adást. A helyzet akkor változott, amikor a szocializmus gazdasági csődje nyilvánvalóvá lett, és amikor a külső adósságunk rohamos növekedésétől való félelem az akkori politikai vezetést lépésváltásra kényszerítette.