Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - Határozathozatal a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1827 Dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter válasza KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszt er: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A különböző kárpótlási törvényeket kiegészítő, a kárpótlási jegyekért igényelhető speciális szolgáltatásról szóló törvénytervezet vitájának végéhez érkezett az Országgyűlés. Valamennyien t udjuk, hogy a kárpótoltak várják ezt a törvényt, hiszen csak ennek ismeretében dönthetnek arról, hogy a kárpótlási jegyek milyen irányú felhasználását választják. Ez a törvény természetesen nem korlátozza a kárpótlási jegyek más irányú felhasználását, föld et, lakást, vagyont, értékpapírt lehet venni a kárpótlási jegyekért, és forgatható is. E törvény megalkotását az első kárpótlási törvény írja elő. A másik két kárpótlási törvény kárpótoltjai pedig kárpótlási jegy esetén élhetnek ezen törvény biztosította l ehetőségeikkel. Maga ez a törvény nem kárpótlási törvény, hanem a kárpótlási törvények alapján kapott kárpótlási jegyekért igénybe vehető szolgáltatást szabályozó törvény. A törvényjavaslat azt biztosítja, hogy a 65. évüket betöltött, kárpótlási jegyre jog osultak életük végéig havi juttatásban részesülhessenek. Az életjáradék mértékét a biztosításmatematika szabályai szerint adja meg a tervezet, még egyszer hangsúlyozva, hogy az életjáradékot nem köteles egyetlen kárpótolt sem igénybe venni, ez csupán egy lehetőség a felhasználási célok közül. A törvénytervezetnek az általános és a részletes vitában vitatott pontjai a következők: Több képviselőtársam vitatja az életjáradékra jogosultak körének meghatározását. Mi azt javasoljuk, hogy a 65. évet betöltöttek l egyenek jogosultak az életjáradékra. Ez összhangban van azzal a törvényalkotói szándékkal, amit az első kárpótlási törvény során az Országgyűlés úgy fogalmazott meg, hogy az életjáradék lehetőségét azoknak kell biztosítani, akiktől nem várható el, hogy mag uk vállalkozzanak. Ennek az életkorhatárnak, a 65 évnek a leszállítása a jogosultak körét túlságosan bővítené, és ezzel ellentmondásba kerülne a kárpótlási törvény megalkotásakor kimondott alapvető célkitűzéssel, hogy széleskörűen új tulajdonosokat jelente ssünk meg a gazdaságban. Éppen ezért nem javasoljuk az életkorhatárnak olyan formában történő csökkentését sem, amelyet a részletes vitában Németh Béla képviselőtársam javasolt, hogy a 65. évet még be nem töltöttek a kárpótlási jegyet letétbe helyezhessék, és az életkor elérésekor kapjanak életjáradékot. A jogosultak körét több képviselő is javasolta kibővíteni a munkaképességüket nagymértékben elvesztettekkel. Ezt a javaslatot a Kormány elfogadja, az ez irányú módosító indítványt támogatja. Az első kárpótl ási törvény úgy fogalmazott, hogy az életjáradékot a társadalombiztosítás keretében kell biztosítani. A törvénytervezet erre alapozva az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságot bízza meg az életjáradékkal kapcsolatos ügyintézési és folyósítási felad atokkal. Mielőtt elmondanám azokat az érveket, amelyek miatt a szociális bizottság javaslatait nem tudom támogatni, hangsúlyozom, hogy ez nem pénzügyi mérlegelést kívánó kérdés. A törvénytervezet biztosítja ugyanis, hogy az e feladattal kapcsolatos kiadáso k sem a nyugdíjra, sem az egészségügy feladataira szolgáló pénzforrásokat ne érintsék, és azt a kiegészítést is elfogadjuk, amely ezt még azzal is alátámasztja, hogy az állami költségvetés fizet akkor, ha az Állami Vagyonügynökség bevételei nem nyújtanak f edezetet az életjáradéki kifizetésekre. A szociális bizottság által benyújtott azon javaslatcsomagot azonban, hogy mindezt ne a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, hanem a Kárpótlási Hivatal bonyolítsa, már nem támogatjuk. Az önök által korábban elfogadot t törvény jelölte meg számunkra a társadalombiztosítást mint bonyolítót. Azt is figyelembe kell venni, hogy az életjáradékra jogosultak szinte kivétel nélkül nyugdíjszerű ellátásban is részesülnek, így a legkisebb költségráfordítással a társadalombiztosítá s keretében folyósítható az életjáradék. Reményeink szerint a Kárpótlási Hivatal két éven belül a funkcióját be fogja fejezni, és reményeink szerint a kárpótlási jegyet életjáradékra átváltók pedig hosszú életűek lesznek, és ez is indokolja, hogy a társada lombiztosítás foglalkozzék ezzel a kérdéssel.
