Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 26. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
1762 jutottak oda, ahol halál ukat lelték. De ebbe a törvénybe bevonhatók lettek volna azok az egyházi és világi hívő emberek is, akiket lelkiismeretük vállalása miatt tiltottak el például foglalkozásuk gyakorlásától. Vagy hogy egy további közbevető lehetőségre utaljak, elfogadható let t volna számunkra, ha az életkor mellett a rászorultságot is figyelembe vette volna a javaslat. Mert biztos vagyok benne, hogy a politikai üldöztetést szenvedettek közül sokan így, úgy talpraálltak a Kádárrendszer alatt, de biztosra vehető, hogy jelentős tömegeik a mai kisnyugdíjasok sorait szaporítják. A félreértések elkerülése végett megértjük, s magunk is úgy véljük, hogy meg kell vonni a jóvátételnek a határait. A Zétényi – Takács törvény kálváriája jelezte, hogy a jogállamiság az egy kemény határ. Ezzel – mint már korábban utaltam rá – némileg összefügg, hogy álláspontunk szerint elsősorban a gaztettek áldozatainak, mintsem az elkövetőinek kellett volna a szoros értelemben vett jogi rendezés fókuszába kerülni. Ez idáig rendben is lenne ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Hasonlóan kemény határ azonban a költségvetés teherbíróképessége, amelyet az anyagi kárpótlás beláthatatlan próbára tesz. S ha már választani kell, a FIDESZ a maga részéről az anyagi kárpótlás helyett az életüktől és szabadságuktól megfoszto ttak minél teljesebb jóvátételére helyezte a hangsúlyt. S ennek keretében az egész kárpótlási logika helyett az életjáradék jellegű megoldást preferálta. Tisztelt Elnök Úr! Bár mára alapvetően kész helyzet van, s a jóvátétel lehetősége nagyon szűk pályán m ozoghat, egy elvi jelentőségű módosító javaslatomat még így is beilleszthetőnek látom az előttünk fekvő javaslatba. A 4849es számon cirkuláló javaslatom az életjáradék kiszámításának módját változtatná meg. Indokolatlannak tartom ugyanis, hogy a biztosítá si elv alapján a jogosult a jelenlegi életkora, várható élettartama s nem pedig a szabadságelvonás mértéke szerint kapjon alacsonyabb vagy magasabb életjáradékot. Tegyük fel, hogy több évet együtt töltött két hadifogoly a Gulágon. Miért kapjon jelentősen k isebb összeget az, amelyik ma 65 éves annál, aki ma 72 éves? Pedig az előbbi számára egyszerű élettani okokból talán még fontosabb is lehetne ez a bizonyos különbözet. Számomra ez egyszerűen érthetetlen. A biztosítási elvnek semmi köze a jóvátételhez. A bi ztosítónál az ember önkéntesen kezdeményez, s ha tetszenek neki a feltételek, akkor szerződést köt. Ez a biztosítási elv alapja. A jelen törvény esetén azonban a jogalapnak semmi köze az önkéntességhez, sem a szerződéshez, hanem épp ellenkezőleg, a kénysze rhez és a tartós jogtipráshoz kapcsolódik. Javaslatom lényege tehát, hogy a szabadságelvonás mértéke és az alapösszeg szorzata vagy egy ehhez hasonló megoldás az átlagos várható élettartam figyelembevételével. Tehát ilyen megoldással számítsá k ki az életjáradékot! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Csépe Béla (KDNP) CSÉPE BÉLA (KDNP) Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék érvelni Nagy Ferenc József képviselő úrral közösen benyújtott módosító indítványunk érdekében. Úgy véljük – mint már sokan mások is ezt alátámasztották – , hogy ez a kárpótlási törvény tulajdonképpen a kárpótlási törvénykörnek a legfontosabbika. Nyilvánvalóan azért , mert az élet és a szabadság azok sokkal magasabbrendű fogalmak, mint bármilyen anyagi kár. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ebben a körben lehet legkevésbé kárpótlást adni, a többiben sem lehet, ott is csak részleges kárpótlás van, de itt messzemenően arán ytalan az adható kárpótlás.
