Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 26. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LUKÁCS (MDF)
1763 Viszont ebből a két elvből következik véleményem szerint egy nagyon fontos elv, amit érvényesíteni kellene. Ez pedig az, hogy ebből valóban senki ne maradjon ki, és ezt célozza a közös javaslatunk. Közös javaslatunk konkrétan a munkaszolgálatot érinti. A benyújtott törvényjavaslatban az szerepel, hogy csak a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálat essék ennek a törvényjavaslatnak a hatókörébe. A mi javaslatunk pedig kihagyná a harcoló alakulatok kötelékében telj esített részt, és valamennyi katonai alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálatról szól. Ennek oka az, hogy a Rákosikorszakban is volt munkaszolgálat, amely megítélésünk szerint teljesen kimeríti e törvényjavaslat alanyi körének a fogalmát. Mert poli tikai okból megkülönböztetett módon soroztak be embereket. Ez a politikai ok – amelyet most már én nem akarok részletezni, a javaslatunkban le van írva – mindenképpen fennáll. Ugyanakkor fennáll a szabadságtól való megfosztás is, mert ezt pedig a kényszerm unka ténye bizonyítja. Ez egy olyan katonai szolgálat volt, aminek hivatalosan nem volt munkaszolgálat a neve, de valóban egy olyan kényszermunka volt, amelyet teljesíteni kellett napi 2 forint zsoldért. Úgy vélem, hogy ezek kimerítik ennek a törvényjavasl atnak a fogalmi körét, és ezért még egyszer hangsúlyozva azt, hogy inkább legyen kevesebb az összeg, de ne maradjon ki senki, kérjük a tisztelt Házat, hogy ezzel a körrel is bővítse ennek a törvényjavaslatnak a hatókörét. Tehát hogy azok az emberek, akik k énytelenek voltak a Rákosikorszakban ilyen munkaszolgálatot teljesíteni, szintén belekerüljenek ennek a törvénynek a hatókörébe. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Szabó Lukács képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. (20.00) Felszólaló: Szabó Lukács (MDF) SZABÓ LUKÁCS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz 5611es számon a 3. § (2) bekezdéséhez módosító javaslatot nyújtottam be, amelyiknek a lényege, hogy kihagyja a szövegb ől a "szovjet" szót, illetve módosítja a dátumot. A tervezet szövege azt mondja ki, hogy a szovjet hadifogságba esett katonát 1946. április 1jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni. Én az első kapcsolódó módosító javaslatomban kihagytam a "szovjet " szót. Ugyanis az a véleményem, hogy nem lehet megkülönböztetni a nyugati és a szovjet hadifogságba esett katonát. Sajnos, Magyarországon a nyugati hadifogságnak nemhogy elég kevés irodalma van, hanem egyáltalán nincsen irodalma, biztos az elmúlt rendszer nek nem volt érdeke annak a publikálása. Hogy a tényeket összehasonlíthassuk a valósággal és a közfelfogással, segítségül a genfi konvenciót hívom. 1929ben – felhasználva az előző háború tapasztalatait – a későbbi szövetségesek rögzítették a hadifoglyok j ogait és a velük szembeni bánásmódot. A genfi konvenció kimondja, hogy a hadifogságba esett katonát hasonló módon kell ellátni, mint a sajátot. A háború menetében végig, míg az be nem fejeződött, a szövetségesek ennek megfelelően jártak el. Magyarország '3 6ban iktatta törvénybe a genfi konvenciót, viszont Németország '35ben abból kilépett, a Szovjetunió pedig nem is csatlakozott hozzá. Végig betartották – mondtam – , a háború befejezéséig, feltételezve a viszonosságot. Viszont 1945. május 5én érthetetlen ok miatt a genfi konvenció szellemével ellentétesen jogfosztottakká nyilvánították a szövetségesek a fogságukba kerülő katonákat, és velük szemben olyan mértékben megsértették a genfi konvenciót, hogy a Vöröskeresztet sem engedhették be ennek következtében oda. Az amerikai hadifoglyokat 3 hónapon keresztül, a francia hadifoglyokat pedig fél éven keresztül nem látogathatták meg a Vöröskereszt alkalmazottai. És hogy milyenek voltak ott a körülmények, egy adattal szeretném illusztrálni: a nyugati hadifogságba esett magyar katonak közül minden hetedik meghalt az első félévben. Ha valaki azt mondja erre, hogy paradicsomi állapotok voltak, akkor azt hiszem, hogy enyhén túloz.
