Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 26. napja - A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - CSAPODY MIKLÓS, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
1745 amely kialakult a Kormány és a fővárosi közgyűlés között. Nos, a mi szándékunk, és az én szándékom nem más, mint az, hogy ezt a gyümölcsöző együttműködést még magasabb színvonalra emeljük, nevezetesen , hogy ne záruljon le most ez a gyümölcsöző együttműködés, hanem folytatódjék. Folytatódjék nemcsak időben, hanem oly módon is, hogy valódi döntési alternatívákat kap a fővárosi közgyűlés is és az Országgyűlés is. Információim szerint ugyanis a fővárosi kö zgyűlés képviselői nem minden információ birtokában hoztak döntést, illetőleg egy olyan információ birtokában, hogyha ezt a lágymányosi előterjesztést nem fogadják el, akkor a Kormánytól nem kapnak pénzt. Na most, egy másik érdekességre is szeretném felhív ni a figyelmet. Ugye, az már itt többször elhangzott, hogy a bizottság, a környezetvédelmi bizottság is többször tárgyalta ezt a kérdést. Nos, amikor mi arról beszéltünk, hogy a főváros vezetői szerint egy második híd megépítésére 1998ig biztosan nem, de nem lehet megmondani, hogy utána is mikor kerül sor, ettől kezdve mi azt mondtuk, hogy jó, rendben van, egy híd, akkor nézzük meg, hogy ezt a hidat hova akarjuk tenni. Na most, hogyha mi egy hidat mondtunk, akkor a tárca képviselői azonnal azt mondták, hog y ez egy hibás nézet, hibás szemlélet, hiszen itt egy többhidas koncepcióról van szó évek óta. Ugyanakkor, amikor a módosító javaslatainkban több hídról beszélünk, lám, mit eredményezett a vita. Az összes többhidas módosító indítványt leszavazták a bizotts ágok, és mindenütt egy hidat támogatnak. Ez egy kicsit hasonlít ahhoz a társasjátékhoz, amiről a múltkor röviden szóltam, hogyha a Kormány képviselőit kérdeztük meg, akkor ők azt mondták, azért erre adnak pénzt, mert a közgyűlésnek ez kell, ha a közgyűlést kérdeztük, akkor azt mondták, hogy azért, mert a Kormány csak erre ad pénzt. Nos, röviden: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meg tudjuk mondani, hogy hol a legkedvezőbb. Én szeretnék utalni arra, amit most Szabad György elnök úr mondott: egy hídra jó, ha telik az erőnkből. Most az lehet, hogy nem egészen pontosan így van, de gyakorlatilag így néz ki. Egy hídról van szó, a lágymányosi hídról, kétszer három közúti nyomsávon. Na most, a döntési helyzet – ezt a múltkor is elmondtam – akkor következne be, ho gyha a többek által említett szükséges több híd, tehát a változatok versenyképes helyzetben, egy hatásvizsgálattal kidolgozva kerültek volna elénk. Ez nem azt jelenti, hogy kilós tanulmányokat kapunk, hanem háromnégy oldalon keresztül jellemezve egyegy v áltozatot, milyen területrendezési következményei vannak, milyen költségkihatásai vannak, fedezete megoldhatóe, vagy nem, milyen hatása van a közlekedésre, a környezetvédelemre, és így tovább. Ha ezt a három vagy négy változatot megkapta volna a fővárosi közgyűlés, és megkaptuk volna mi is, akkor el tudnánk dönteni, hogy melyik a leggazdaságosabb, melyik jelenti a legkisebb környezeti terhelést. Jelenleg ezt nem tudjuk eldönteni, mert még a lágymányosi hídra sem készült el az a részletes környezeti hatásta nulmány, amit hiányolunk, nem is beszélve a többiről. Kérdezem én akkor, hogy a költségvetési bizottság milyen alapon mondta azt, hogy nem lenne szerencsés nagyon eltérni a Kormány javaslatától, mert a többi változatok gazdaságilag nem megvalósíthatóak. Há t ha egyszer nincs a birtokunkban egy olyan háttéranyag, ami alapján ez eldönthető, akkor hogyan tudjuk ezt eldönteni? Számomra ez nem világos. Többen feszegették a fővárosi közgyűlés kompetenciáját, hogy most ők döntöttek valamiről, akkor most mi történik . Egyébként, bocsánat, elhangzott, hogy ízlés kérdése, hogy tetszike nekünk, vagy nem, hogy egy építész zsűri ezt megvizsgálta és jónak találta. Két legyet szeretnénk ütni egy csapásra: egyrészt hogy megvizsgálták és szépnek találták, a másik pedig, hogy született egy döntés, hát most akkor ezzel mit kezdjünk, ezt el kell fogadnunk. Nos, én azt gondolom, hogy előadódhat egy olyan helyzet – és normális körülmények között ez így működik – , hogyha újabb információk kerülnek a birtokunkba – és mondhatnám példa ként Bős – Nagymarost is – , akkor igenis meg kell változtatni. (18.40)
