Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 26. napja - A frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
1717 ELNÖK (Szabad György) : Most soron következik a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavasla t általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést 4549es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Felkérem Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, a napirendi pont előadóját, tartsa meg előterjesztő beszédét. Siklós Csaba, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1896 márciusában a világon elsőként továbbított rádiótávirat történelmi j elentőségű volt. Az üzenet egyetlen nevet, az elektromágneses hullámok kutatásában múlhatatlan érdemeket szerzett tudós, Heinrich Hertz nevét tartalmazta. E kísérlettel kezdetét vette a távközlés e rendkívül dinamikusan fejlődő ágának még napjainkban is ta rtó diadalútja. A műszaki fejlődés rendkívüli gyorsaságát mutatja, hogy 1897ben 14 km, 1899ben több mint 100 km volt az áthidalható távolság, és 1910ben létrejött a rádióösszeköttetés Európa és ÉszakAmerika között. Mindezt a Hertz által vizsgált elekt romágneses hullámok – közismert elnevezéssel a rádiófrekvenciák – tették lehetővé. 1906ban harminc ország részvételével sor került az első nemzetközi rádiótávíró értekezletre. Itt fogadták el a ma már mindenki által ismert nemzetközi vészjelzést is, az S. O.S. jelet. E jelzés gyakorlati használatának elhúzódása bizonyítottan közvetlen oka volt a Titanic 1912ben bekövetkezett katasztrófáját követő mentés késői megkezdésének és több mint másfél ezer ember halálának. Az 1912ben Londonban rendezett második ne mzetközi rádiótávíró értekezleten aláírt egyezmény már kimondta, hogy rádióállomásokat úgy kell telepíteni és üzemeltetni, hogy azok egymást ne zavarják. 1927ben Washingtonban készítették elő az első frekvenciakiosztást, majd 1947ben létrehozták a nemzet közi frekvencianyilvántartási bizottságot az egyes országok érdekeinek nemzetközi összehangolására. A rádióhullámok felfedezése, tulajdonságaik megismerése rendkívüli fejlődést eredményezett a tudomány és az ipar egyes területein. A felfedezés gyökeres vá ltozásokat hozott többek között a csillagászat, a navigáció, a haditechnika, a gyógyítás, s nem utolsósorban a távközlés területén. Az elektromágneses rezgések ugyanis alkalmasak információk hordozására, és ez lehetővé teszi távközlési célú hasznosításukat is. A rádióhullámok az elektromágneses hullámok meghatározott tartományát képezik. Bizonyos feltételek mellett képesek a légüres térben, a levegőben, illetve az anyagok egy részében különböző mértékben terjedni. A rádióhullámok különböző célú felhasználás ai erőteljes hatást gyakorolnak az emberek életére, kapcsolatrendszerére, szokásaira, a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életére. A társadalmak egyre nagyobb mennyiségű és sebességű információ továbbítását igénylik. A fizikailag rendelkezésre álló rádiófrekvenciás tartomány korlátozott nagyságú. Ezért az igénybe vehető frekvenciasávokban egy adott területen csak korlátozott számú berendezés működhet. A frekvenciakészlet nemzetközi természeti erőforrás, a nemzet kincse, amellyel tervezetten és é sszerűen kell gazdálkodni. A frekvenciagazdálkodás meghatározott műszaki és igazgatási tevékenységek összehangolt egysége. Kezdetben a kevés számú tengeri és földi rádiótávíró állomás működési feltételeit kellett biztosítani. A ma működő és a holnap megjel enő igényeket azonban szinte felsorolni is lehetetlen. A jelenlegi feladat a távbeszélőjeleket továbbító földi és műholdas mikrohullámú összeköttetés, a rádiótelefonszolgáltatás, a személyhívás, a CBberendezések, a repülőgépek irányítása, légi és tengeri katasztrófák esetén a segélyhívás, és a sáv egy kis részében a rádió és a televízió műsorszórás zavartalan működésének biztosítása. Már ebből is érzékelhető, hogy a rendkívül sokféle rádiótávközlési tevékenység összehangolása pontosan szabályozott, fegyel mezett, gondos munkát követel. A rádióhullámok fizikai
