Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
170 hogy a törvényjavaslat mellékletének a legmagasabb árakat tartalmazó táblázata ne vonatkozzon a magántulajdonban lévő lakásokra. A bizottsági vitákban kiderült, akik ellenzik ezt az indítványt, szociális indokokra hivatkozva ellenzik, úgy érzik, hogy az indítvány kiszolgáltatná ismét a háziuraknak a bérlőket; akik viszont pártolják ezt a javaslatot, szociális indokokra hivatkozva pártolják, úgy ítélik m eg, hogy az évről évre csökkenő lakásépítkezés családalapító fiatalokra hátrányos következményei csak a lappangó lakástartalékok feltárása esetén ellensúlyozhatók. A kiadható lakások számát viszont ma jelentős mértékben korlátozza a jogbizonytalanság, rias ztó a tulajdonosok számára az állami beavatkozásnak az a mértéke, amire a törvényjavaslat példát szolgáltat. Mit kockáztat a Parlament, ha elfogadja a két módosító javaslat valamelyikét? A mérleg egyik serpenyőjében a növekvő jogbiztonság új lakásbérleti s zerződésekre jótékony hatással mutatkozhat meg, ami a lakáskereső fiatalok számára kedvező. Igaz, a ma megkötött szerződésekre a törvényjavaslatban említett ármaximálás nem vonatkozna, de a precedenstől mindenki tart. Ki tudná közülünk megmondani, hogyha a z Alkotmánybíróság semmisnek nyilvánítaná a túlnyomó többségében hatósági erőszak általa kikényszerített bérleti szerződéseket, amelyek köztudottan nem két fél szabad akaratából köttettek meg – tehát mai érvényességük, alkotmányellenességük megállapítása n em ütközne nagy nehézségbe – , szóval ki tudná közülünk megmondani, hogy ilyen tömeges semmissé nyilvánítás esetén nem az lesze a legkézenfekvőbb rövid távú megoldás, hogy a szerződés időpontjától függetlenül valamennyi szerződés ármegállapítását maximálná a Parlament? Egy ilyen fordulatnak pedig egyértelműen a lakáskereső fiatalok látnák a kárát. Ezt kívánják elkerülni a módosító indítványt benyújtók. De kockáztatnak is. Ha az árfelszabadítás nem járna együtt olyan központi és önkormányzati segélyezési elj árással, amelyik szociális piacgazdasághoz illő módon nem a tulajdonos kötelességévé tenné a rászorulók lakhatásának a támogatását, hanem állami vagy önkormányzati mérlegelés tárgyának tekintené, akkor több tízezer személy kerülne egzisztenciális veszélybe . Óvok mindenkit attól, hogy azt vizsgálja: annak idején megérdemelten vagy pártkapcsolatok, rokoni összeköttetések révén jutott a jelenleg lakó a lakrészéhez. Sajnos, települések sokaságára az utóbbi volt a jellemző. A tulajdonosok mentek az internálótábo rba, jó esetben a fáskamrába, alacsony minimálbéreikből fizették a javítási költségeket, a vízdíjat. Szigorúan csak azt kellene vizsgálni, hogy a bérlő jövedelme, vagyoni helyzete, szociális körülményei alapján indokoltan részesüle állami vagy önkormányza ti lakbértámogatásban, vagy sem. Persze az ilyen részletek kidolgozása nem a Parlament feladata, nekünk képviselőknek természetesnek kell tekinteni, hogy törvényeink aprópénzre váltását jól képzett kormányzati, önkormányzati apparátus hajtja végre. Mi nem akkor szolgáljuk a szociális piacgazdaságot, ha megszabjuk, hogy a pék mennyiért adhatja el a kenyerét, hogy a háztulajdonos mennyiért adhatja bérbe szabad lakrészét, hogy a kistermelő mennyiért adhatja el a minőségi követelményeknek megfelelő tejet vagy t ejterméket, hanem mi akkor szolgáljuk a piaci körülmények érvényre jutását, ha nem deformáljuk az áralkut, ha nem kényszerítünk senkit sem számára hátrányos piaci szerződés megkötésére vagy meghosszabbítására, és szociális eszközökkel segítjük a piaci alku ból kiszoruló rétegeket. Kérem képviselőtársaimat, hogy az elmondottak szem előtt tartásával támogassák Ungár Klára vagy Papp Lehel György módosító javaslatait. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Pál László képviselő nek, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Pál László (MSZP) PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
