Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
171 Köszönöm, Elnök Úr! Bár én még nem nyomtam meg a gombomat, készültem később megnyomni. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Írásban! PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Ja, az más. (Derültség.) A részletes vi tában három kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az első hozzászólásom nagyon furcsa lesz, éppen a menetrend alakulása miatt, mert egy olyan hozzászólást szeretnék megtámogatni, amelyik még nem hangzott el. A módosító indítványok között szerepel Szalay Gábor k épviselő úr indítványa arról, hogy az erőművi szénárak megállapításában ne az előterjesztett törvényjavaslat szellemében járjunk el, hanem attól eltérő módon. A javaslat úgy szól, hogy a jövőben ne a maximált árakat határozza meg hatóság, hanem a minimális árakat határozza meg a hatóság. Az ő érveit nem szeretném lelőni, ő ezt, gondolom, el fogja mondani, de szeretném aláhúzni, hogy a szénpiacon, az erőművi szenek piacán kialakult helyzetben, ahol Magyarországon egy monopolvásárló van, ez a Magyar Villamosm űvek Tröszt, ezzel a vásárlóval kerül szembe a magyar szénbányászat. Ha a Villamosművek Tröszt teljes módon szabad árakat diktálhat, ebben az esetben a szénbányászat problémái az elkövetkező időben sem fognak csökkenni. Tudjuk azt, hogy az év elején megáll apodásra került sor a szénbányászat, az ipari tárca és a Villamosművek Tröszt között, amelyik megállapodás ezt a kérdést – legalábbis egy időre – rendezte. Én azt hiszem, hogy a törvény ezzel a gyakorlattal kerülne összhangba abban az esetben, hogyha a jog szabály előírná a minimális árak meghatározásának gyakorlatát, és emellett lehetővé tenné azt, ami megkezdődött, hogy a Villamosművek Tröszt számára a kötelezően megvásárolandó minimális mennyiséget is megállapodás rögzítse. Erre azért lenne rendkívül nagy mértékben szükség, mert ugyan valamennyien a piacgazdaság felé szeretnénk mozgatni a magyar gazdaságot, de az elmúlt évben már láttuk, hogyha egy ilyen ágazatra – amelyik abszolút nem versenyágazat – , mint a szénbányászat, rászakad azonnal a nemzetközi ko nkurrencia, ebből rendkívül feszült helyzetek jöhetnek létre. Ezt csak egy fokozatos kifuttatással, egy tudatos átállási folyamatban lehet megvalósítani, és erre a konkrét törvényjavaslat oldaláról Szalay Gábor képviselő úr javaslata, én úgy érzem, hogy me goldást kínál fel azzal, hogy ez a megoldás akkor válik teljessé, hogyha a mennyiségi megállapodások létrejöttét is támogatni fogja a kormányzat. Mint ahogy mondom, ebben az évben erre már sor került. Elhangzottak a bizottsági vitában ezzel kapcsolatban ol yan ellenérvek a Kormány képviselői részéről, amelyekre érdemes külön odafigyelni. A mennyiségi megállapodások ügye itt, ebben a konkrét esetben a szénbányászat és a Villamosművek Tröszt tekintetében rendeződött, de hasonló problémával fogunk találkozni a mezőgazdasági termékek ármegállapításának kritériumai tekintetében is. Szeretném felhívni az analógiára a figyelmet, gondolom, szintén más képviselőtársam erről a kérdésről még részletesen beszélni fog. Az analógia pedig az, hogy ahol a mezőgazdasági termé kekre minimális árak megállapítására sor fog kerülni, ott szükség lesz arra is, hogy a megfelelő kvótákról megállapodások, illetve döntések szülessenek, hiszen a minimális árak csak egy felvásárlási stratégia érvényesülése mellett érnek bármit is. Ennek az érvényesüléséhez pedig a megfelelő agrárpiaci rendtartás az, amelyik majd a feltételeket biztosíthatja. A második kérdéskör a saját módosító javaslataimra vonatkozik, bár ezek a módosító javaslatok nem kapták meg a bizottság támogatását. Én úgy érzem, hog y a plenáris ülés figyelmét is célszerű felhívni erre a kérdéskörre. A távfűtésről, a melegvízszolgáltatásról és a távgőzszolgáltatásról van szó. A javaslat értelmében 1992 további részében és ettől fogva a jövőben ezen szolgáltatások díjának
