Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 28. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
1607 Tehát fogadóképes volt a minisztérium, csupán az ott lévő apparátus akadályozta meg azt, az a bizonyos oligarchia, amiről a múltkor maguknak beszéltem, hogy a miniszter úr ebben az ügyben intézkedjen. Tehát Orbán Viktor ezzel a javaslatával, amit én éppen ezért neveztem doktrínának, ezzel az Orbándoktrínával azt akarta elérni, hogy ne tudjunk rendkívüli és halaszthatatlan ügyben azonnal felszólalni, mert az interpellációra mindannyian tudjuk, hogy 2 – 3 hetet kell várni. És elnézést elnök úr, hogy most mondtam el, de Orbán úr először szólalt meg a Parlamentben ebben a kérdésben, ezért szerettem volna tájékoztatni a gondolataimról. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szaba d György) : Köszönöm. Minthogy a további felszólalók visszaléptek, az előterjesztő választ adott, erre az érdekeltek reflektáltak, a részletes vitát lezárom. Határozathozatalra a mai délutáni ülésen kerül sor. Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényja vaslat részletes vitájának folytatása. Az előterjesztést a 3413as számon kapták kézhez képviselőtársaim. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy korábbi ülésünkön idő hiányában Horváth Aladár felszólalására már nem kerülhetett sor. Megadom a szót Horváth Al adár képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Tessék! Felszólaló: Horváth Aladár (SZDSZ) HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ) Köszönöm a szót Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A hazai és általában az európai cigányság történelmi megnyomorítottságáról, holocaustjáról szinte szó sem esik. (Zaj, mozgás.) ELNÖK (Szabad György) : Figyelmet kérek! HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ) Köszönöm Elnök Úr! Még az a kevés eszmei, erkölcsi elégtétel sem jutott osztályrészül, hogy a közvélemé ny tudomásul vegye, hogy Európa cigánysága is áldozata volt a fasizmus önkényének. Kevés és szűkszavú az írott forrás, amely a cigányholocaustról szól. Székesfehérváron egy régió cigányságát lőtték tömegsírba. Békés megyében Doboz községben a magyar csendő rség sortüze lőtt halálra közel 300 romát. S ki tudja, hányat hurcoltak el a haláltáborokba, hányan pusztultak el a halálgyárakban? Csak néhány életben maradt tanú árulkodik róla. Annak idején az állami önkény gyakorlói nem vették még a látszattörvényesség betartására sem a fáradságot, hogy a holocaust áldozataival szemben bírósági komédia álarca mögé rejtsék népirtó, fasiszta magatartásukat. Tisztában vannak vele képviselőtársaim, hogy Rákosi terrorjának áldozatai között cigányok is voltak, ugyanúgy, mint a parasztság vagy a polgárság. Például az a néhány sikeres Békés megyei állatkereskedő, aki ugyanúgy Hortobágyra került, mint a jugoszláv határszéli parasztok vagy kulákok. És nem esik szó azokról a cigány fiatalokról sem, akik 1956 őszén a felkelők soraib an harcoltak és estek el, vagy végezték akasztófán, mint például Mécs Imre cellatársa, Kóté Seres László, aki a 301es parcellában nyert végső nyughelyet.
