Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 28. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
1593 hadosztály hadműveleti tisztjét és számos tiszttársát fölakasztották, egészen sorkatonáig, honvédig, őrvezetőig, tiszthelyettesig. Azokat a katona személyeket, akik az első őrült felelősségrevonást megúszták, visszavezényelték alakulatukhoz, letétették velük a hazaáruló Kádár – Münnichféle tiszti esküt, majd 1959ben juttatták őket bitó alá, amikor már önmaguk előtt elvesztették emberi és katonai becsületüket is. Azonban az a 7724 katonatiszt – és hökkenjenek meg ezen a hatalmas, nagy létszámon, hogy milyen állapotban volt akkor ez a nemzet és ez a társadalom, ha 7724 hazáját, népét szerető katonatiszt megtagadta a ha zaáruló esküt, és november 4e után, amikor a kérdés már elmúlt – hazája és társadalma mellett tett hitet, vállalva azt a szörnyűséget, ami utána következett rájuk. Hiszen hivatásnak tekintették a katonatiszti pályát, és ezzel, hogy hazájuk mellett tettek esküt, hogy megtagadták ezt a hazaáruló tiszti nyilatkozatot, ebek harmincadjára kerültek, és a társadalom és a munkavégzés perifériájára szorultak. Családjuk felbomlott, hiszen káderkörnyezetben kötött házasságuk, nemzett gyermekeik, kérem szépen, megtaga dták ezeket az apukákat. Van közöttük olyan, aki az unokáját is csak életében kétszer láthatta napjainkig is. És jóllehet ez a tiszti vonulat, amelyik megítélésem szerint az 1956i néphadseregnek a legtisztességesebb, legbecsületesebb, a legöntudatosabb és legjobban hazát szerető egyedeiből tevődött össze – ez a 7724 fő, akinek jóllehet fele már nincs is életben – , a mai napig sem kapta meg ettől a Parlamenttől, ettől az országtól azt a megbecsülést, ami jár neki, hisz ez a Parlament első törvényalkotása al apján – hogy 1956 és forradalom és szabadságharc, első törvényalkotásunk – már az első hónapban katonai és parlamenti törvényt kellett volna hozni ezen emberek tisztességének a visszaadására. Azóta kiki a maga módján folytatja erkölcsi igazságkeresését. M ár a Magyar Demokrata Fórum II. országos kongresszusán hangot adnak abban a nemzeti, társadalmi vonulatban, amely lehetővé tette a választás révén, hogy mi itt ülünk most a Parlamentben. És meddő volt a harcuk, meddő volt a harcuk politikai, társadalmi szi nten, meddő volt a harcuk az MDFen belül, meddő volt a harcuk a fideszes ifjúság támogatását illetően, és meddő volt a harcuk a mai napig is a magyar bíróság előtt. Mert mit várt ez a társaság most már egyenként a bíróságtól? Hogy a bíróság mondja ki az a lperest, jelen esetben a Honvédelmi Minisztériumot szerződésszegő félnek. A szerződést nem a tiszti nyilatkozatot alá nem írók szegték meg, hanem a Honvédelmi Minisztérium szegte meg akkor, amikor kétheti fizetéssel állományukból hazafiúi, öntudatos nemzet i, társadalmi tettük miatt elbocsátotta. Ezek az emberek az elmúlt 35 év során egészségben megrokkantak, zömük a munkahelyen is perifériára került. Jóllehet én nagyon becsülöm a fizikai munkát, de gondolom, egy tiszti felkészültséggel, jelentős katonai beo sztásban levő katonai karrier közepén, csúcsa felé haladva egy embernek nem életlehetőség, amit az elmúlt rendszer biztosított számára, hogy megrokkanva, féligmeddig nyomorékként, mint a sokadik számú építési vállalat egyik hegesztője menjen alacsony nyug díjjal nyugdíjba. Ezek az emberek kérik most az önök segítségét. Kérnek egy megfelelő katonai törvényt, kérnek a honvédelem parancsnokától, a honvédelmi minisztertől, a köztársasági elnöktől, mint a honvédség legfőbb parancsokától támogatást, mert a világ egyetlen népe sem engedheti meg magának, hogy azokat a katona személyeket, sőt azokat a hazafiakat, akik egy adott kritikus, nehéz történelmi pillanatban vállalják azt az áldozatot, a legdrágábbat, amit elvárhat tőlük a társadalom és a haza, és kockáztatjá k az életüket – mert azt kockáztatták ennek a tiszti nyilatkozatnak a megtagadásával – , hogy ez elismerés nélkül maradjon. És nemcsak az élőkre, a holtakra is, nemcsak az élőkre és a holtakra is, hanem tisztességes leszármazottaikra is át kell, hogy hárulj on az a tisztesség, amilyen tisztességből ez a 7724 ember 1957 novemberében országvilág színe előtt, mindnyájunk történelmi és jelen színe előtt jelesre vizsgázott.
