Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
1590 ők továbbra is érintettek. Tehát az összes előnyét és hátrányát továbbra is elszenvedik, ennek tudatában javasolják a nyomvonal délebbre húzását. A következő tá rsasjátékra szeretném felhívni az önök figyelmét: Ha a Kormány képviselőit kérdezem, hogy miért a lágymányosi híd az egyedüli megoldás, az a válasz: azért, mert a főváros közgyűlése ezt fogadta el. Ha a főváros közgyűlésének képviselőit kérdezem, hogy miér t a lágymányosi hidat akarják megcsinálni, az a válasz: mert a Kormány csak erre ad pénzt. Na most ez azon kívül, hogy egy nagyon ügyes kis hinta, nem hiszem, hogy a megoldáshoz közelebb vezet. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan állja ki a lágymányosi híd a vele szemben támasztott követelményeket! Az első – és ezt gyorsan deklaráltuk is – , hogy az expóhoz kell ez a híd. Nos, ha valaki megnézi ennek a hídnak a paramétereit, akkor ez a vasúti híddal együtt körülbelül 70 méter szélességben, két emelet magasságban áts zeli a világkiállítás területeit. Nos, de gustibus non est disputandum, valaki állíthatja, hogy az expo jelszava: "a feltámadó emberi környezetet" ez a tüneményes létesítmény jól fogja képviselni, én azt állítom, hogy ez nem igazán ezt szolgálja. Mé g akkor is, hogyha nem a legközpontibb kiállítási területeken, hanem az expo rekreációs és sportterületein halad keresztül ez a tünemény. Ez az érv tehát számomra nem érv. A második a Belváros tehermentesítése. Erről nagyon röviden szólok, mert Pap János é s Ráday Mihály is elmondták ezt. Szeretnék csak röviden rávilágítani, hogyha a lágymányosi hídra tereljük – és az elképzelés ez – a Hungária körút forgalmát, akkor valóban nem a Hungáriagyűrűt hozzuk létre, hanem a Hungáriaspirált. Ami azt jelenti, hogy azt a forgalmat, ami alól a Belvárost tehermentesíteni szeretnénk, pontosan beletekerjük a Belvárosba, és tessék megnézni, a Petőfihíd budai hídfőjéhez milyen közel kerülne a lágymányosi híd budai hídfője. Száz méterekről van szó egyébként a két híd, az ú n. lágymányosi híd és egy ésszerűbb, logikusabb délebbi nyomvonal között. Ezt is szeretném hangsúlyozni. A Belváros tehermentesítése ily módon tehát nem érv számomra, hanem súlyosbító körülmény. A környezetvédelmi hatásairól annyit szeretnék csak elmondani : képviselőtársaim talán ismerik a balatoni állapotokat. Ha én egy balatonfüredi strandon, ahol méréseim szerint fél négyzetméter áll egy ember rendelkezésére, és törülközők mozaikjából áll az egész – a szabvány 10 négyzetméter szabad terület/fő – ha én ez t a területet növelem, hogy kulturáltabban pihenjenek polgártársaim, nem az következik, hogy kulturáltabban fognak pihenni, hanem újabb törülközők jelennek meg a területen. Ennyit a forgalomról és a lágymányosi hídról. Ez a bődületes keresztmetszet ezt a f orgalmat oda fogja szívni, ha tetszik nekünk, ha nem, és ezért nem igaz az sem, hogy majd mi lekanyarítjuk a lágymányosi híd forgalmát, ott a Hamzsabégi úton mi nem fogjuk folytatni, hanem majd lefelé megy. Kérem szépen, szavazatszámokkal nem lehet kiállni a forgalom ellen! Ha a forgalom elindul így, akkor valószínűleg ki fogja törni magának az utat a Hamzsabégi úton keresztül. Tehát a Belváros tehermentesítése sem érv nekem, bocsássák meg, de azt kell hogy mondjam, hogy nem érv. A vastelep kitelepítése és a munkahelyek, azt hiszem, ugyanúgy érv másik híd mellett is, tehát ez nem az egyedüli a lágymányosi hídnál, sőt a Galvani híd még le is maradt a tervezésben, tehát ott még tervezési munkahelyeket is tudunk biztosítani és nem igaz az, hogy időre nem lehet ezt a hidat megépíteni, mindössze akarni kell! A belvárosi hidak felújítása is még egy érv volt. Miután említettem, hogy a Galvani híd vagy a jelenlegi lágymányosi hídtól délebbre vezetett nyomvonal néhány száz méteres eltérést jelent, úgy gondolom, hogy a belvárosi hidak felújítását ez a néhány száz méteres eltérés nem befolyásolja alapvetően. Én tehát a következőket javaslom, csatlakozva Ráday Mihály képviselőtársamhoz, és itt meg kell ismételnem azt, hogy valóban információ hiányában jutottunk el ebbe a helyzetbe. Vannak olyan mérlegelendő argumentumok, amelyeknek a megfontolása nélkül nem szabad ebbe a döntésbe belefutnunk. Azt javaslom tehát, hogy a közlekedést tervező szakemberek és a
