Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
1589 terjesztették elénk mint egyedüli üdvözítő megoldást. Valóban igaz , amit Zsebők Lajos képviselőtársam elmondott: a döntési lehetőség kettős jelenleg, hacsak… – és bízom benne, hogy sikerül módosítani ezt, ha esetleg nem sikerül, akkor vagy elfogadjuk a lágymányosi hidat, vagy miénk a felelősség, amiért nem fogadtuk el a lágymányosi hidat. Egy új közlekedési vonal, különösen egy híd megépítése az ország mai gazdasági helyzetében óriási felelősség. Egy híd ugyanis – szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani – egy új fejlesztési vonal. Egy olyan fejlesztési vonal, amely fo rgalmat és beruházásokat vonz. Ha tehát a kérdés úgy merül föl, én teljesen egyetértek Bejczy Sándor képviselőtársammal és Kuncze Gábor képviselőtársammal is. Egyikük azt mondta, hogy ez a híd az egész fővárosé, sőt, az egész országé. Kuncze Gábor képvisel őtársam nagyon helyesen azt mondta, hogy több híd. Első ütemű villamos átvezetés és a Galvani híd névvel fémjelzett változat felgyorsítása. Nem azon folyik tehát a vita, hogy híd vagy nem híd, hanem hogy hol. Azon folyik a vita, hogy a hozzá fűzött elképze léseket melyik nyomvonal teljesíti ésszerűbben, gazdaságosan, az egész ország érdekeit figyelembe véve. Ha ez így igaz, ezt annyiban szeretném megerősíteni, hogy az országé. Az egész fővárosé és az országé. Ha megnézzük a kötlségvetési hozzájárulások arány át, körülbelül 1:10 a költségvetés javára. Nevezetesen közel 2 milliárddal járul hozzá a főváros egy leendő önkormányzati tulajdon megépítéséhez és körülbelül 11,5 milliárddal az ország költségvetése. Tehát még egyszer indokolttá válik azt elmondani, hogy igenis országos vagyonpolitikai, közlekedéshálózatszerkezeti feltételeket is ki kell elégíteni ennek a hídnak. Korábban több helyütt is mindenki azt mondta, hogy természetesen több hídra van szükség. A mai helyzet azonban az, hogy csak egy hidat lehet meg építeni. És hiába szerepelt a fővárosi közgyűlés tavalyi döntésében is az, hogy kettő hídra van szükség, ma már ez a kettő híd egy hídra olvadt le, és ha megnézzük a fővárosi közgyűlés idén tavaszi határozatát, ami alapján az országgyűlési határozat is kés zült, ebben egyértelműen az van benne, hogy jóllehet kétszer két közúti forgalmi sávot, plusz a villamosközlekedést óhajtják megvalósítani, de első ütemben kétszer három közúti nyomsáv épül meg. Nos, itt állunk tehát egy híddal, amelyik a lágymányosí híd n yomvonalán húzódik, és amelyet a közlekedési szakemberek ajánlanak nekünk. Remélem, hogy az eddig elmondottak alapján nem teljesen megalapozatlan az a megfogalmazás, hogy ez a probléma nem közlekedési probléma, hanem területrendezési, területfejlesztési pr obléma. Mondhatom ezt azért is, mert ha a jelenlegi előterjesztésben szereplő nyomvonaltól délebbi változat kerülne kialakításra, az igen komoly területértéknövekedést eredményezne a délbudai, északcsepeli és délpesti térségekben. Mit jelent ez? Az önk ormányzati vagyonról szóló törvény alapján az így bekövetkező, a területfelértékelődés következményeképpen létrejött vagyonnövekmény, ami az eddigi tapasztalatok alapján a jelenlegi érték tízhúszezerszerese lehet, tehát nem csekély. A szakértők egyébként 150 és 400 milliárd közé teszik ezt az értéket, tehát érdemes ezekre a számokra odafigyelni. Nos, ennek a számnak, ennek a vagyonnövekménynek, ennek az értéknek az önkormányzati törvény szerint az 50%a a központi költségvetésnek az elmaradott térségek tám ogatására szolgáló alapját illeti. Tehát oda kell helyezni. A maradék 50% pedig megoszlik mint vagyon, az önkormányzatok között, nevezetesen a kerületi önkormányzatok és a főváros önkormányzata között. Ezt, hogy ez egy ilyen területfelértékelődést jelent, és hogy ez ennek a nyomvonalnak egy előnye, ezt a lágymányosi híd tervezői, menedzselői is elismerik. Én tehát azt mondom, hogy ezt a körülményt feltétlenül mérlegelni kell, ezt a feltételt ugyanis a lágymányosi híd nem teljesíti. A másik dolog, amiről sz eretnék szólni, az a kerületek kérdése. Nem Budapest akármelyik három kerülete, hanem a három érintett kerület nyilatkozott úgy, hogy ők nem a lágymányosi híd elfogadását és megépítését javasolják, hanem egy délebbre vezetett nyomvonal, a Galvani híd megép ítését. Ha ez megvalósul, ez nem azt jelenti, hogy ők a problémát a területükről kilökik, hanem
