Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSAPODY MIKLÓS, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSAPODY MIKLÓS, DR. (MDF)
1582 Tiszte lt Ház! Azzal, hogy a korábbi elképzeléseket módosítva a híd útvonala nem folytatódik majd a Hamzsabégi úton át egészen az Osztapenkoszoborig, nem viszi végig az óriási belső és tranzitforgalmat e még lélegző területeken, hanem a jelen terv szerint vonala megtörik délre a Szerémi útnál, ennek örömteli konstatálásával akár meg is köszönhetném figyelmüket és a közvetítést még mindig figyelő érintettek figyelmét, mert hiszen a Hamzsabégi úti polgárok óhaja teljesült, az illetékesek a híd úgynevezett Hamzsabég i úti változatát elejtették. Hangsúlyozom, az általunk ismert terv szerint. Nem tudni, lesze második ütem. Itt azonban nem egy és nem két vagy három körzet, fővárosi kerület érdekeiről van szó, mely kérdésben a nem budapesti képviselők, úgymond, nem közve tlenül érintettek az általuk képviselt magyar vidék másfajta gondjai miatt, hanem olyan súlyú országos kérdésről és annak eldöntéséről, melyre a főváros nehéz milliárdokat áldoz, minket pedig – az Országgyűlést – a Kormánnyal együtt arra kér, áldozzunk rá még sokkal több milliárdot. Igen nagy horderejű tehát a döntés, különösen a világkiállítás és a magyar államalapítás 1100. évfordulója méltó megünneplésének érdekében, de ettől függetlenül is, hiszen a magyar főváros alapvető fejlesztési kérdésében kell ál lást foglalnunk a harmadik évezred küszöbén és annak várható igényei szerint is. Tisztelt Ház! A jól ismert népi gyermekjáték azzal a kérdéssel kezdődik, hogy itthon vagye, hidas mester; mire a válasz: itthon vagyok, csak most jöttem. A hidas mester valób an nemrég jött, ez a munka azonban régebbi hidasok munkája. Évtizedes elgondolásról van tehát szó – amint arról itt már szó esett – , hiszen annak igénye is nagyon régi, hogy híd kell a Dunán, mégpedig nem is egy, hanem legalább négy új híd. Amint a világki állítás szükségességében, úgy ebben a kérdésben sincs ellentét javaslatom és a Kormány javaslata között. Az előttünk fekvő előterjesztés azonban – amint azt maga is elismeri – a régi tervhez képest koncepcionális változást nem tartalmaz – ezt a miniszter ú r megerősítette – , hiszen ez nem más – ezt már én mondom – , mint az 1987es állami tervbizottsági határozat felújított változata, mínusz Hamzsabégi út. A hidas mester tehát azt mondja, hogy az ország érdekében kell ez a híd, a világkiállítás miatt, mert en nek a tervei vannak készen, tehát hozzáfogni ehhez lehet. Elfelejtődni látszik azonban, hogy a főváros előző döntése nem erről az egy hídról szólt csupán, hanem kettőről, emellett még a délebbre építendő Galvani úti hídról is, melyet elsőnek kellene megépí teni, és lényeges, hogy a szóban forgó milliárdokat a korábbi terv szerint kettő, és nem egy hídra kellene fordítani. Megnyugtatónak tehát az látszott volna, ha egy általános, országos közlekedéspolitikai koncepció egészének ismeretében, majd annak részeké nt a főváros közlekedésfejlesztését illetően, s csak ezen belül, DélBuda és a hidak összefüggésében lehetne most véleményt formálnunk alternatívák ismeretében. A híd és a hidak kérdése ugyanis – mint a Karinthy úti végállomás, vagy a Bukarest utcai autóbu szpályaudvar – mindenekelőtt közlekedési probléma. A feladat: miként lehet három budapesti kerületet – a mi esetünkben tehát a IX.et, Csepelt és a XI.et – úgy összeköttetésbe hozni, hogy a megoldás optimálisan kapcsolja egybe általa az ország két felét is? Az alternatívák azonban, úgy tűnik, a döntéselőkészítés folyamatában nem fogalmazódtak meg a kellő formában és súllyal, s most az Országgyűlés előtt áll a teljes felelőssége annak, hogy a fővárosi döntés nyomán műszakitechnikai kérdésben egyetlen mego ldás ismeretében döntsön. Véleményem szerint az Országgyűlésnek nem lehet feladata műszaki kérdésekkel foglalkozni, kompetenciája ebben az ügyben DélBudapest közlekedési gondjainak enyhítésében, és a világkiállítás, az 1100as évforduló sikeres megrendezé sének biztosítása érdekében arra terjedhet ki csupán, hogy hidak megépítésére költségvetési forrást nyisson meg. Sajnos, a lakosság attól tart, és attól tartok én magam is, hogy az úgynevezett kéthidas változat teljesen kiépülni nem fog, mert a lágymányosi híd megépítése után a Galvani úti hídra elegendő pénzmennyiség a közeli, belátható jövőben egyszerűen nem lesz. A környezetvédelmi tárca kabinetirodája – mint azt a bizottság egyik korábbi ülésén is elmondták – sok ezer tiltakozó aláírást kapott a jelen v áltozat megépítését ellenzőktől olyan megoldás támogatására, mely nemcsak lakossági érdekek szerint volna alkalmasabb.
