Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - KÁLLAY KRISTÓF (a független képviselők nevében)
1568 KÁLLAY KRISTÓF (a független képviselők nevében) Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szinte nincs olyan, a választói körzetemben tartott lakossági fó rum, melyen ne lenne valaki, aki megkérdezi: ugyan mikor lehet egy adott településről is a nap bármely időszakában többórás vagy olykor huszonnégy órát is meghaladó várakozás nélkül is telefonon elérni a világ bármelyik pontját, vagy akár csak a szomszéd f alut is. Ahhoz, hogy mi képviselők erre a kérdésre tiszta lelkiismerettel felelhessünk, hogy megtettük, ami tőlünk elvárható, meg kell alkotnunk az új távközlési törvényt, és nem késlekedhetünk sokat egy távközléspolitikai koncepció elfogadásával sem. Term észetesen nemcsak a lakosság igényei miatt, hanem a gazdasági élet valamennyi szereplője számára ma már az üzleti tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen egy korszerű távközlési szolgáltatás. Azaz a távközlésnek alapvető hatása van az egész nemzetgazdas ág fejlődési lehetőségeire. Ebből következően megfogalmazhatjuk azokat a célokat, melyeket a törvény által magunk elé kell tűznünk: 1. Mindenki számára azonos eséllyel elérhető távközlési alapszolgáltatások. 2. Az európai követelményrendszernek megfelelő m űszaki hálózat épüljön ki Magyarországon. 3. Európai színvonalú szolgáltatások legyenek. 4. Az előző három cél a lehető legrövidebb időn belül elérhető legyen, figyelembe véve persze az adottságainkat. Néhány gondolatot a távközlési piacról. Az úgynevezett távközlési piac mint műszaki terület kialakulóban van Magyarországon, de még nem létezik. Talán pont az időszerű törvény hiányában a piaci szereposztás, illetve a piac különböző területei sem határolódtak el. Ma ez a piac egy olyan masszának tekinthető, a melyben csak kevés szilárd elem létezik. Ennek ellenére a jövőbeni távközlési piacról nyugodtan beszélhetünk, hiszen az új törvény éppen ezt a jövőbeni piacot hivatott irányítani. Mindenekelőtt fel kell hívnom a figyelmet arra a tapasztalati tényre, egy pi ac nyíltsága, a verseny szabadsága fordítottan arányos a piaci területen szükséges invesztíciók nagyságával, vagyis a piacra lépéshez szükséges feltételrendszerrel. Ebből következően a távközlési piac nem értelmezhető általánosan, mivel erősen megosztódik a fentieknek megfelelően. Ilyen módon legalább három szinten kell értelmeznünk a távközlési piacot. 1. Nagy invesztíciót és nagy szakértelmet igénylő piaci területek, például alaphálózatok. 2. Közepes invesztíciót és nagy szakértelmet igénylő piaci terület ek, például helyi adat és vezeték nélküli szolgáltatások. 3. Kis vagy közepes invesztíciót és közepes szakértelmet igénylő piaci területek, például készülékkereskedelem. A szellemi és pénzbeli invesztíciók nagyságával egyenes arányban nő a vállalkozó bizto nság iránti igénye, vagyis a nagy befektetések kívánják a verseny korlátozását, a piac behatárolását. Ez logikus igény, és részben automatikusan teljesül, mivel a nagy befektetési igények csökkenésével a vállalkozók szabad versenyt célzó igényei egyre erős ebbek, különös tekintettel arra, hogy a piacra lépés egyszerűsödő feltételrendszerének egyre több vállalkozó képes megfelelni. A piac megosztódását a törvénynek figyelembe kell venni, mivel néhány alapfogalom, mint például verseny, a felelősség más és más értelmet nyer a különböző piaci területeken. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért kell versenyről beszélni a távközlésben, hiszen Európa több országában a monopolhelyzetben lévő távközlési szolgáltató megvalósította a magas színvonalú távközlési szolgá ltatást állami és társadalmi ellenőrzés mellett. A versenyre azért van szükség véleményem szerint Magyarországon, hogy a felsorolt három cél teljesülhessen a negyedik cél, a rövid idő teljesülése mellett. Meggyőződésem, hogy Magyarország elérheti a céljait a távközlésben monopolszolgáltatásokkal is, de csak lényegesen hosszabb idő alatt. Ez a fejlesztési idő a versenyhelyzethez képest legalább kétháromszoros időt jelentene. Az egy monopolszolgáltatós piac esetében a fejlődési ütem szűk keresztmetszete nem elsősorban a közreműködők létszámának korlátozottságában van, sokkal inkább a fejlesztéshez szükséges tőke bevonásának időbeliségében rejlik. Egy monopolvállalat még állami garanciákkal is rövid időn belül elkötelezettségi limitekbe ütközik, ami csak lépés ről lépésre történő fejlesztést tesz lehetővé. Több autentikus társaság
