Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓSA LAJOS, a FIDESZ képviselőcsoport vezérszónoka:
1559 Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy igazából milyen indulóhelyzetből kell nekünk törvényt alkotni annak kapcsán, hogy a távközlés fejlődése megfelelő biztosítékokat nyerjen, érdemes néhány adatot ideidézni azzal kapcsolatban, hogy milyen jelenleg a távközlés helyzete Magyarországon. Jelenleg száz lakosra ma tíz fővonal jut Magyarországon, ennél rosszabb helyzet csak két o rszágban van Európában: Romániában és Albániában. Ugyanakkor a GDPben a távbeszélő bevételek részesedése mindösszesen 1,3%. Ebben az arányban olyan országok is megelőznek minket, mint Bulgária vagy Törökország, messze Európa végén kullogunk e mutató tekin tetében. A hatékonyságát tekintve az egy távközlési dolgozóra jutó fővonalszám nálunk az egyik legmagasabb Európában. És végül: mennyibe is kerül nekünk ez a rendkívül rossz távközlés? A távbeszélődíjak és az egy főre jutó GDP aránya nálunk az egyik legmag asabb. Mindezek az adatok egyébként mindegyik képviselőtársam számára elérhetőek – az azóta már visszavont, de pár képviselőtársam által is idézett – , a Kormány távközlési koncepciójának mellékletében találhatóak. Az Önkormányzatok Informatikai Szövetsége, amely megbízást adott szakértőknek arra, hogy mérjék fel: Magyarországot évente mennyi kár éri abból, hogy ilyen elégtelen a távközlés, a válasz: körülbelül 40 milliárd forint évi kár éri. Azért idéztem ide ezeket az adatokat – bár gondolom, ezekkel azért a képviselőtársak is nagyjából tisztában vannak, nevezetesen, hogy a távközlés helyzete ma nagyon rossz Magyarországon – , mert úgy gondolom, hogy ez a kiindulóhelyzet, amiben nekünk hosszú távra meg kell határozni a távközlés kereteit, feltételeit. Hangsú lyozom, csak kereteit és feltételeit, mert nem hiszem azt, és nem várom azt, hogy ez a törvény, a távközlési törvény képes lesz a legapróbb részletekig menően szabályozni a távközlés fejlődését hosszú idő távlatában. Két ok miatt is lehetetlen ez. Az egyik az, hogy a távközlés technikai változása rendkívül gyors, azok a technikai megoldások, amelyeket ma még nem ismerünk, holnap vagy holnapután már teljes, széles körben alkalmazott móddá, szolgáltatássá válnak, amelyek gyökeresen átalakíthatják a távközlési piacot. A másik, ami miatt ez a törvény nem képes részletekig menően szabályozni a távközlés fejlődését az az, hogy nem is a törvény feladata ez. Nagyon sok részletkérdés, nagyon sok részszabályozás egész egyszerűen nem tárgyalható törvényi szinten, éppen ezért helyes talán az, hogy a törvény is megfogalmazza azt, hogy ez a törvény csak akkor ér igazán valamit, és csak akkor derül ki az, hogy milyen kereteket jelent a magyarországi távközlés fejlődése számára, hogyha megszületnek azok a végrehajtási utasít ások és állásfoglalások, amelyek részletekbe menően eligazítják a távközlési piac szereplőit, úgy a szolgáltatókat, mint a fogyasztókat. Azt, hogy milyen feltételeket kellene teremteni, a törvényből csak nehezen lehet kiolvasni. A célokat tekintve sokkal k ézenfekvőbb a szándék, hiszen nyilvánvaló, hogy Magyarországnak viszonylag gyorsan, elfogadható áron és jó minőségben kell telefonellátáshoz jutnia. Ugyanakkor ennek a törvénynek a hátterében olyan kulcsfontosságú, a törvényt és a távközlés fejlesztését, f ejlődését érintő kérdések állnak, mint az, hogy hogyan lehet megfelelő tőkét bevonni az országba erre a piacra, a MATÁV privatizációja miképpen megy végbe, miképpen lehet a MATÁVba tőkét bevonni, mennyi legyen a MATÁVban az állam részesedése. Sorolhatnám még azokat a kérdéseket, amelyek szintén a törvény környezetében vannak, és csak ezekkel együtt, komplexen lehet értelmezni ezt a törvényt. Ezek után érdemes megnézni, hogy végül is teljesítie azokat az elvárásokat a törvény, amelyeket jogosan támaszthat unk vele szemben. Előzetesen egy kérdést szeretnék megvilágítani, nevezetesen a monopólium kérdését. A távközléspiac szerkezetében ugyanis ez alapvető kérdés. Gyakran hangoztatott érv az, hogy a távközlés a világon mindenütt monopolszerkezetű, ennek az oka részben az, hogy a méretgazdaságosság nem teszi lehetővé azt, hogy párhuzamos szolgáltatások, párhuzamos hálózatok
