Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - Kérdések: - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
1483 Következik K őszeg Ferenc képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, aki kérdést kíván feltenni dr. Boross Péter belügyminiszterhez "Egyes idegenrendészeti intézkedések" tárgyában. Kőszeg Ferenc képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Kő szeg Ferenc (SZDSZ – a belügyminiszterhez – "Egyes idegenrendészeti intézkedések" tárgyában KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minthogy kérdés esetén viszonválaszra nincsen módom, szeretnék itt egy rövid, általános érvényű megjegyzést tenni. Belügyminiszter úr az MDF március 15i fórumán egyes idegenrendészeti intézkedésekkel kapcsolatban azt mondta, vitatják sokan, vane jogalap rá, nincsé jogalap rá, de nekünk nincs időnk elemezni. Úgy vélem, igen veszedelmes, ha egy felelős miniszte r szerint nem perdöntő kérdés, vane egy intézkedésnek jogalapja vagy sem. A jogszerűség firtatása nem holmi liberális mindenre nemet mondás, nem filantróp túlérzékenység. Túl sokáig éltünk olyan viszonyok között, amikor közbiztonsági érdekből, államérdekb ől vagy a párt érdekében mellőzni lehetett vagy még inkább formálissá lehetettt silányítani a jogszerűség kérdését. Ezért vagyunk néhányan túlérzékenyek az effajta gondolkodásmód legapróbb jelére is. Ami konkrét kérdésemet illeti, nem kívánok eltérni az ír ott szövegtől, de részben az idő múlása, részben egy félreértés következtében a leírtakat két ponton korrigálnom kell. Az ügyben szereplő Wei Lizhen asszony férjének a neve Hong Yafeng az írásos kérdésben említett Kang Dang Sheng egy másik, az itt ismert etetthez igen hasonló ügy főszereplője. A kérdésem benyújtása óta Wei Lizhen megkapta a beutazási engedélyt, ezért a második kérdés a konkrét esettel összefüggésben túlhaladottá vált, általános érvényét azonban megőrizte. Tisztelt Miniszter Úr! Wei Lizhe n asszony kínai állampolgár a belügyminiszter 13/1991. számú október 17én kelt rendeletének 1. § (1) bekezdése és a munkaügyi miniszter ugyanazon napon kelt 7/1991. számú rendelete 5. § b) pontja értelmében, mint külföldi részesedéssel rendelkező gazdaság i társaság vezető tisztségviselője tartózkodott Magyarországon. Ő – a férjével együtt – jelentős tőkebefektetéssel több céget alapított, amelyeknél mintegy 20 fő magyar munkaerő dolgozik. Ennek ellenére a Budapest Rendőrfőkapitányság idegenrendészet febru árban a házaspárt kiutasította az országból. A feleségnek átadott határozatban az a meglepő indoklás olvasható, hogy létfenntartását ismeretlen forrásból fedezi. Wei Lizhen bírósághoz fordult, de minthogy a jogorvoslati kérelemnek nincs halasztó hatálya, Csehszlovákiába távozott, és mint azóta megtudtam – ez nem szerepel az írott változatban – férje Hong Yafeng pedig Pekingből kérelmezi már a beutazási engedélyt, hogy továbbra is innen irányíthassa az általa alapított ipari és szolgáltató vállalatot. Idők özben a Pesti Központi Kerületi Bíróság helyt adott a jogorvoslati kérelemnek, és a határozat végrehajtását felfüggesztette. Wei Lizhen asszony ügyében a tárgyalást április 2ára tűzték ki. Wei Lizhen prágai nagykövetségünktől beutazási vízumot kért, de azt egyelőre nem kapta meg – időközben megkapta. Ügyvédje érdeklődésére külképviseletünk azt a tájékoztatást adta, hogy március 17e óta kínai állampolgárok csak vízummal léphetnek a Magyar Köztársaság területére, a vízumkérelme elbírálása pedig az Országo s Rendőrfőkapitányság hatásköre. Kérdéseim az esettel kapcsolatban a következők. Elfogadhatóe, hogy a rendőrség egyes csalárd vállalkozókkal szerzett tapasztalatai alapján tisztességes vizsgálat nélkül önhatalmúlag megvonja a tartózkodási engedélyt olyan októl, akik Magyarországon jelentős összegeket fektettek be és magyar munkavállalóknak is munkát biztosítanak.
