Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
1476 irányelv volt, hogy minden öt évnél hosszabb időre elítéltet teljes vagyonelkobzással kellett sújtani, a bíróságnak indokoln ia kellett, ha nem élt ezzel, a 3 és 5 év közötti ítéleteknél pedig részleges vagyonelkobzással. Ezek a vagyonelkobzások a kor akkori anyagi viszonyai miatt rendkívül súlyosak voltak, és elsősorban ingóságokra vonatkoztak. Mit vittek el egy melósnak vagy a kár egy értelmiséginek is a vagyonelkobzása során? Elvették a lakását, elvitték a ruháját vagy ruháit, a cipőjét, a könyveit, egykét eszközét stb., és tudjuk jól, hogy családonként egy ágyat hagytak meg ennek során, egy széket hagytak meg, egy asztalt hag ytak meg s a minimális főzőeszközt. Úgy gondolom, hogy ez egy plusz járulékos büntetés volt, ami igen sokszor az itthonmaradottakat érintette, és úgy gondolom, hogy ha mai árakon számolva valakit teljesen fölöltöztetünk és a minimális ingóságokkal ellátjuk , akkor bizony ahhoz 50 ezer forint kell. Ezért bátorkodtam javasolni, hogy a vagyonelkobzások ellenértékeképpen 50 ezer, illetve részlegesekért 30 ezer forintot adjunk. Tekintettel arra, hogy elég sok iratot megnéztem, és láttam, hogy a vagyonelkobzások b izony sokszor nem voltak rendesen dokumentálva, vagy egyáltalán nem voltak dokumentálva, és egy rendkívül erős bizonyítási terhet rónánk jelenleg a volt elítéltekre, a szabadságuktól megfosztottakra, ezért a javaslatomban vélelmeztük ezt az 50 ezer forinto t, amit mindenki megkapna, akit vagyonelkobzásra ítéltek, s ha valakinek ennél nagyobb kára van, akkor az bizonyítékaival a bírósághoz fordulhat. Ehhez csatlakozik egy nagyon keserves dolog, hogy igen sok elítélttől elvették a lakását, s a börtön letöltése után rendkívül nehezen tudott lakáshoz jutni, igen sokszor csak vidéken. Most egymás után kapom a leveleket vidéken élő '56osoktól, hogy járjak közbe Demszky Gábornál, hogy valami kis lukat kapjanak a fővárosban, hiszen annak idején egy háromszobás vagy kétszobás, vagy másfél szobás lakást elvettek tőlük. Tudom, hogy ez nem teljesíthető, és nem is követelünk vagy nem is kérünk olyasmit, de azt gondolom, hogy a törvényben erre ki kell térni, és valamiféle szimbolikus értékű kárpótlást kell nyújtani. Itt is 50 ezer forintot javasoltam, és azt, hogy 50 ezer forintot adjunk azoknak, akiknek elvették a lakását. Azt is megbecsültük és kiszámoltuk, hogy ezek, a vagyonelkobzásért és a lakásért nyújtandó 50 ezer forintok a teljes kárpótlásra szánt összegnek mindöss ze az 5 és 10%a közé esnek, tehát nem rendíti meg ez az összeg az előzetes kalkulációkat, mert 5 és 6 milliárd forint közötti összeget szánt a büdzsé erre a célra. De ha megrendítené, akkor is tisztesség és becsület dolga volna, hogy ezt megadjuk! De nem rendíti meg! Ezt a javaslatomat sem fogadta el egyetlen bizottság sem. Azt is meg szeretném említeni, hogy rendkívül rövid jogvesztő határidőt ír elő a törvény, és ez önmagában is nagyon furcsa dolog, hiszen 30 – 40 – 45 – 50 évvel ezelőtti sérelmekért kell kárp ótlást adni. Milyen alapon? Milyen erkölcsi alapon mondjuk mi azt, hogy 90 napon belül tessék ezt benyújtani, s aki nem elég ügyes, nem elég gyors, az az öreg nénike, aki nem tudja a címet megszerezni, aki nem tudja egyáltalán, hogy neki jogai vannak, az m ost fusson és 90 nap alatt jelentse be. És ha nem jelenti be, akkor vége mindennek, akkor még igazolási lehetősége sincsen, akkor semmilyen lehetősége sincsen. Hát micsoda mentalitás ez?! Micsoda gondolkodásmód ez?! Hát hogy lehet ez?! Nem értem. Ezért jav asoltam, hogy semmi okunk nincs arra, hogy a Polgári Törvénykönyvben előírt ötéves általános elévülési határidőt lecsökkentsük. Miért ne lehetne ez a követelés is épp olyan követelés, mint minden más követelés, ami a Polgári Törvénykönyv hatálya alá esik? (Taps.) De nem értem, ez egy ilyen taktikus, fiskális szemléletet jelent, hogy most 90 nap alatt jelentsétek be, elosztom az öt és fél milliárd forintot, amit erre szántam, elosztom szépen, és akkor tudom, hogy miről van szó. No de hát gondoljunk arra, itt zömmel idős emberekről van szó! Aki teheti, futni fog bejelenteni, hogy még életében kapjon valamit. Most tegyük föl, hogy 3% vagy 5% nem fogja benyújtani – tisztelt Kormány – fogja ez befolyásolni ezt a kárpótlási folyamatot, megzavarja ez a Kárpótlási H ivatal munkáját, megzavarja az itt nem lévő Pénzügyminisztériumnak a
