Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
1475 valóban nyíljon meg a bírói bizonyításnak az útja. Most fogalmazzuk át egy kapcsolódó módosító indítványban, ezért kérem elnök urat, hogy délután zárjuk le majd ezt a részletes vitát is. A másik javaslat, amelyet Suchman Tamás tisztelt képviselőtársammal együtt nyújtottu nk be, egymillió forint értékű kárpótlási jeggyel kívánta kárpótolni azokat a visszamaradottakat, akiknek hozzátartozói magyar hatóság szándékos közreműködése kapcsán magyar területen, tehát a magyar állam juris dictiója alá eső területen, katonai büntetőt áborban, gettóban, pogrom vagy menetelés közben haltak meg, és haláluk kiváltó oka kifejezetten a magyar hatóság szándékos közreműködése volt. Suchman Tamással az volt az elgondolásunk, hogy ezt a rettenetes bugyrot, amelyet a holocaust áldozataival kapcso latos szörnyűségek jelentenek, kettévágjuk, és megpróbáljuk úgy rendezni, hogy a magyar hatóságok szándékos közreműködésének területe az egyik, a másik pedig az idegen hatalom által okozott halálok. A másik esetben, amikor idegen hatalom, jelesül a "harmad ik birodalom" volt az, amelyik ezeket a bűnöket elkövette, azért felel az utódállam, és ezért felkértük a Kormányt egy határozati javaslatban, hogy kezdjen tárgyalásokat a Német Szövetségi Köztársasággal a körülbelül 8 – 10 ezer jogosultnak az igényével kapc solatban, amire egyébként megvolt a lehetőség egyénileg, de lezárult ez az időszak, és sok embernek erre nincs lehetősége. A másik rész – ahol a mi felelősségünk egyértelmű – a magyar területen magyar hatóságok szándékos közreműködése által elkövetett ször nyűségek és ennek következtében az élet elvesztése – ilyen a kőszegi koncentrációs tábor, meg a Dunába lövések is idetartoznak – , erre az esetre egymillió forintos kárpótlási jegyet kívántunk, szántunk. Ezzel is volt valamiféle kompromisszum is ebben, hisz en a kárpótlási jegy nem terheli olyan mértékig a büdzsét, a költségvetést, azonkívül az az állami vagyonnak a privatizációját is elősegíti, de mégis névértékben valamiféle egyenlőségjelet tudtunk tenni. Sajnos, ezt a javaslatot sem támogatta a bizottság. Fel fogom majd kérni a frakciómat, hogy kérje ezeknek is a megtárgyalását, mert sajnos még a képviselők egyharmada sem szavazta meg. A következő javaslat az volt, hogy némi differenciálást igyekeztünk érvényesíteni a szabadságvesztések súlyosságát illetően . Itt van egy rendkívüli összemosó tendencia, amely minden szörnyűséget egybe kíván mosni, és például – teszem azt – a kitelepítés és a szigorított börtönben való évek letöltését összemossa. Mi nem degresszíve csökkenteni akartuk a más szabadságelvonásokat , hanem a szigorított börtönben történő ítéletvégrehajtásnál valamilyen formában egy picit szerettük volna érvényesíteni – nem mindegy, hogy valaki hosszú időt töltött el a legszigorúbb börtönben, úgy gondoltuk, hogy ezek nincsenek is sokan, de mindenképp megérdemlik azt – , hogy azokra a pluszévekre egy bizonyos pótlékkal megemelt kárpótlást kapjanak. Eszerint 3 és 5 év között 50%, 5 és 10 év között 75%, 10 és 15 év között 100%, 15 év felett 200% pótlékot javasoltam. Aki ült börtönben, az tudja, hogy mennyi re nehezen mennek a napok, de az idegrendszer is kopik, a türelem is, az állékonyság is kopik, és bizony az ötödik év vagy a tizedik év után hallatlanul nehéz az elviselése, és sokkal nagyobbak a károsodások. Konkrétan én például arra gondoltam, hogy pl. W ittner Mária '71ig ült vagy Puchert János, a másik halálraítélt, a jutadombi kiskatona – ő is '71ig ült – 15 évet töltött le – , nekünk szerecsénk volt, akik itt vagyunk a Parlamentben, hogy 6 év után szabadultunk – , vagy Szakács Bertalan és mások. Úgy g ondoltam, hogy pár tucat vagy pár száz emberről van szó – "Vere dignum et justum esset" – , hogy valami kis többletet nyújtsunk nekik. Ez volt az 5017es javaslatom. Kérem, hogy ezt is támogassák. A következő a vagyonelkobzásoknak a kérdése. Kevesen tudják, mert hiszen zömmel fiatalok ülnek itt a Parlamentben és a bizottságokban is, hogy az '56 utáni megtorlás során legfelsőbb bírósági
