Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
147 mentek. A mostani törvény ellenben aktív bírák százait szembesíti azzal a ténnyel, hogy olyan emberek felett mondtak ítéletet, olyan emberekre mértek éveket, akik nem követtek el semmit. Pedig nem koncepciós perek hamis bírái voltak. A pozitív jog a lapján korrektül ítélkeztek, csak éppen a pozitív jog állt szemben a jogállam eszmei jogrendjével. Minél korrektebb volt egy bíró, annál nagyobb súllyal nehezedik ma rá korábbi ténykedésének erkölcsi felelőssége. A dilemmára persze nem feltétlenül önvizsgá lat volt a válasz. Nyilván vannak bírói körök, amelyek úgy mentik fel magukat, hogy az államrezonra hivatkozva, bizonyos bűncselekményekkel szemben elutasítják a semmisség kimondását. Csak ez magyarázhatja, hogy a lelkiismereti szolgálatmegtagadás, amelyre ma törvény ad lehetőséget, nem szerepel a törlendő bűncselekményfajták között. Holott a lelkiismereti szolgálatmegtagadás a legtisztább gondolatbűn, amelyet többnyire hívő keresztények követtek el. Csakhogy elítélőik ma is katonai bírák. Nyilván a katonai bírák és ügyészek köre ragaszkodik ahhoz is, hogy akár amnesztiatörvény, akár semmisségi javaslat kerül a Parlament elé, a kémkedést egyik se érintse. Maradjon az csak a katonai bíróságok bizalmas belügye. Pedig a kémkedés tényállásának alapos megváltozás a éppen elegendő indok arra, hogy a törvény helyt adjon a korábbi ítéletek felülvizsgálatának. Ám a kémkedésért elítéltek többségéről az derülne ki, hogy nem voltak kémek. Emlékezzünk csak! Kémkedésért ítélték el azokat a hazatérő disszidenseket, akik kérd ezőbiztosként részt vettek a Szabad Európa Rádió közvéleménykutatásában. Szabó László annak idején nagy reklámot csinált az ügynek a Kék Fényben. Kémkedésre való felajánlkozásnak számított, ha valaki riporterként tudósítani akarta a Szabad Európa Rádiót. Rájuk nem vonatkozik az elfogadásra váró törvény, a kém szó ma is tabu. A törvényjavaslat általános vitájában Zétényi Zsolt rákérdezett, lehete a törvény etalonja a polgári és politikai jogok egyezségokmánya. A javaslat szerint ugyanis azoknak a bűncselek ményeknek a semmissége mondható ki, amelyeknek az elkövetésével az állampolgár az egyezségokmányban rögzített jogokat gyakorolta. Az izgatással a véleménynyilvánítás, a tiltott határátlépéssel az utazás, a lakhely megválasztása szabadságát. Az egyezmény az onban – amint véleményem szerint Zétényi Zsolt helyesen hangsúlyozta – a kompromisszum eredménye. Úgy van megfogalmazva, hogy bármelyik diktátor aláírhassa, hisz közérdekből az összes alapjog korlátozható. A késői pártállam számtalan törvényének preambulum a hivatkozott az egyezségokmányra, és mindegyikbe belefért a különböző jogok megnyirbálása. Az USA kongresszusa éppen ezért helyesbítve ratifikálta az okmányt. A háború, vagy akár a faji megkülönböztetés propagandájának tilalma nem fér össze a szólásszabad ság amerikai felfogásával. A kérdés egyáltalán nem elvont. Az izgatás, vagy a közösség megsértése miatt elítéltek között számosan vannak, akik nemcsak a kommunistákat és az oroszokat szidták, hanem például a zsidókat és a cigányokat is. A vélelmezett magas szám nem feltétlenül az antiszemiták és rasszisták arányát tükrözi, hanem azt, hogy a politikai rendőrség igen szerette kimutatni, hogy a kommunistaellenes izgatók egyúttal antiszemiták és betörők is. Ezeket a piciny kirakatpereket az állambiztonsági szer vezet főként önmagának, esetleg a pártvezetésnek rendezte, hiszen ezeknek az ügyeknek a nagy része teljes titokban folyt, a közvélemény nem értesült róluk. A politikai pereknek ezek az áldozatai jobbára a társadalom legmélyebb rétegeiből kerültek ki, olyan ok közül, akikkel környezetükből senki sem vállalt szolidaritást, és akiken demostrálni lehetett, hogy lám, ilyen senkiháziak a rendszer ellenségei. A mai alsóközéposztálybeli skinheadekhez képest az akkori horogkeresztfirkálók többnyire állami gondozás ból kikerült, teljesen tanulatlan fiatalok voltak, számukra a karlengetés maradt a politikai lázadás egyetlen formája. A szólásszabadság korlátja eszerint nem a szólás tartalma, csakis a fizikai erőszak megjelenésének közvetlen veszélye lehet.
