Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949 június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat... - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1380 A hozzászólásokat és az általános és részletes vita közben elhangzottakat áttekintve úgy tűnik nekem, hogy a hozzászólások nem is annyira a törv ény szabályaival foglalkoztak, hanem inkább a történelem által okozott sérelmeket részletezték, nyilván helyénvaló volt ezeket itt a Parlamentben a felszólalásokban érinteni. Nyilvánvaló a szándék, a kormányzati szándék is, hogy ezekre valahogyan elégtétel t kell nyújtani, arra is figyelemmel, hogy közben a másik kárpótlási törvény végrehajtása elég jó ütemben történik, működik a kárpótlási törvény, tehát bízhatunk abban, hogy ennek folytatását képező jogszabály is szerves része lesz, és működőképes lesz. Vi szonylag kis számú módosító indítvány érkezett, ezek közül néhányat – amelyek a pontosításokkal függenek össze, és amelyek valóban a törvény precizitását és tartalmilag talán nem túl lényeges, de hát a megfogalmazást illetően precízebbé tételét célozzák – természetesen támogatni fogunk. Lényegesebbek azok az indítványok, amelyekről már igyekeztem szót ejteni, s amelyeket tulajdonképpen nem tudunk támogatni. Az alapvető elveit érintik a kárpótlási törvénynek, és ilyen módon alapvető elveit érintik az előzmén yt képező, és az azonos elveket szükségszerűen figyelembe veendő törvénykezésnek. Nem tudjuk támogatni azt a javaslatot – nem, mintha nem értenénk egyet a céllal – , amely a törvény hatályát kiterjesztené a Magyarország határain túl sérelmet szenvedett magy arság kárpótlására. A javaslat előterjesztése, azt hiszem, elég világosan tartalmazza azt – mint a korábbi törvény is – , hogy itt a magyar állam által okozott tulajdoni sérelmekről van szó. Tehát nem tudunk más államok által nekünk oly fájó sérelmekkel kap csolatban ebben a javaslatban – ebben a javaslatban! – megoldást nyújtani. Ezért tehát a határokon kívül sérelmet szenvedett magyarok kárpótlását ebben a törvényben nem látjuk megoldhatónak. Ugyancsak nem tudjuk támogatni a már nagyonnagyon sokszor hangoz tatott álláspontunk alapján azt a módosító indítványt sem, amely tulajdonképpen a másik kárpótlási törvényre is visszanyúlva az ingóságok 30%ával, mintegy átalányként ingóságokban okozott károk címén juttatna a jogosultaknak egy ilyen megemelt kárpótlást. Nagyonnagyon sok és azt hiszem, már unalomig ismert érv szól ez ellen, de elsősorban az, hogy az elmúlt és az ezt követni köteles törvény már döntött ebben a kérdésben. Az az okfejtés, amely ezt a módosító indítványt alátámasztva arra hivatkozik, hogy az I. számú kárpótlási törvény is tartalmaz ingóságokért való kárpótlást, ez valóban igaz, tudniillik az ottani átalányösszegek természetesen az ingóságokra is az értéket magukban foglalják. Ennek a megemelése tehát a mostani módosító javaslat szerint lehete tlen, és az sem okozhat félreértést, hogy ebben a törvényben bizonyos körben nem ingatlant, nem vállalkozást és nem házat veszünk alapul, hanem egy sajátos, speciális jogi helyzet alapján letétbe helyezett, valójában tulajdonba került, vagy ahhoz hasonló h elyzetbe, jogi állapotba került ingóságokról, nagy értékű ingóságokról, aranyról vagy kifejezett értéktárgyakról van szó. Ez nem indokolja azonban azt, hogy a korábbi jogcímeken járó ingatlanért járó kárpótlás összegét 30%kal mintegy ingóság átalányban me gemeljük. Arról nem beszélve, hogy ez 30%kal növelné a kárpótlással kapcsolatos kiadásokat, amelyre figyelemmel erre nincs is lehetőség a jelenlegi elfogadott és ismert igények kielégítési alapját illetően sem. A zár alá vétellel kapcsolatos ingóságok jog i helyzetét illetően kétségtelen tény, hogy a letétbe helyezés önmagában természetesen a szó jogi értelmében nem jelent tulajdonlást a letétbe helyezett tárgyak tekinetében az állam számára. Azonban az is kétségtelen, hogy 50 év során ezek a zár alá vétele k eredetileg is megállapíthatóan tulajdonképpen erre a tulajdonba vételre irányultak, úgyhogy azt a módosító javaslatot – amely arra vonatkozik, hogy ezek az ingóságok – tekintettel arra, hogy nem kerültek államosításra, és más jogcím alapján kerül a jogvi szony értékelésre itt a törvényben – , a vita során más nézőpont érvényesülhetne, és ezért tulajdonképpen természetben, de legalábbis teljes értékben vissza- jár – , az elmondottak alapján azért nem tudjuk támogatni, mert még egyszer mondom, egyik csoport se m kerülhet kedvezőbb helyzetbe a másiknál; a kárpótlási törvény alapelvét sértenénk meg, hogyha ebből az okfejtésből kiindulva ezt a kört teljes kárpótlásban tudnánk
