Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949 június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat... - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1379 Dr. Balsai István igazságügyminiszter válasza BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kárpótlási törvénykezésnek egy eléggé fontos, és a korábbi előzmények figyelembevételével tulajdonkép pen elég széles körű – most már mondhatom így – konszenzust megvalósító állomásához értünk, amikor az ún. második kárpótlási törvény elfogadásáról kell a tisztelt Országgyűlésnek döntenie. Engedjék meg, hogy ne soroljam fel az igen hosszú és precíz címét a törvényjavaslatnak, mindenki itt ebben a Házban – és azt hiszem, a közvéleményben is - már úgy tartja ezt számon, mint a második kárpótlási törvényt, amely folytatása ugyanazoknak az elveknek az alkalmazásával, amely a tavalyi jogalkotásunkban 1949ig old otta meg a kérdést. Azt hiszem, azt sem kell már részletezni itt senki előtt, hogy a kárpótlás alatt – ami a törvénykezés tárgyát képezi – mit értünk. Nem kell itt most részletesen azokra az elvekre hivatkoznom, amelyek a korábbi törvényjavaslat nagyon sok szori vitája, megismételt eljárása során kiderültek, hogy részleges, hogy időben, térben a kárpótlandók alanyi körét illetően, a kárpótlásba bevonható vagyontárgyak körét illetően területileg is természetesen részleges kárpótlásról van szó. Részleges azért is, mert a nemzetgazdaság teherbíró képességét és a jelenlegi körülményeinket messzemenően figyelembe veszi. Figyelembe veszi továbbá a nemzetközi relációkat is, mindazt, amelyet kétoldalú államközi egyezményekkel kell és szükséges megoldani. Ez a törvény nem tartalmazhatja, ezért a továbbiakban majd ki fogok még erre térni. Ezért nem támogatunk bizonyos egyébként elvileg helyeselhető módosító indítványokat. Figyelembe veszi azt is, hogy a mai alkotmányos felfogásunk nyilvánvalóan eltér a háborús és népell enes bűncselekményekkel kapcsolatos jogi szabályozás akkori alkotmányos felfogásától. Akkor sem volt alkotmányos, de hivatalos. Természetesen ezzel kapcsolatban is egyetértünk azokkal a törekvésekkel, amelyek ezek alkotmányosságát ma már nem tartják fennta rthatónak, és ilyen értelemben a módosító indítványokban is testet öltő szemlélet alapján kívánják a kérdést megoldani. Mégsem tudjuk támogatni az elmondottakra és a később elmondandókra figyelemmel azt a javaslatot, amelyet e tárgyban nyújtottak be. Nos, a kárpótlási jogalkotás ha szabad ezeket a szavakat használni, most már az V. vagy VI. törvényt tárgyalja a tisztelt Országgyűlés ebben a körben – azt hiszem, hogy általánosíthatóan leszűrhető, hogy igyekszik minden területen megoldani a legkülönbözőbb s érelmek orvoslását, és ugyanakkor – ezt szeretném hangsúlyozni – összehangolt munka ez mind a törvényelőkészítés, mind az önök munkája szempontjából a tulajdonviszonyok rendezésével és természetesen a privatizáció végrehajtásával is. Erről tehát nem is sz eretnék többet szólni. Azonos elvek alapján a tavalyi 1991. évi XXV. törvény alapján igyekeztünk javaslatot tenni, teljesen azonos elvek szerint jártunk el. A különös, speciális jellege ennek a törvénynek mégis egészen más a korábbi törvényhez képest, hisz en olyan 10 évet fog át 1939 és 49 között, amely nagyonnagyon kaleidoszkópikus módon be tudja mutatni azt a történelmileg nagyon eltérő, különböző ideológiát képviselő diktatúrák jogfosztó intézkedéseit, százezreket személyükben és vagyonukban érintő inté zkedésekről van szó, hol jogszabályokban, hol bírói ítéletekben, hol még ezeket is nélkülöző egyszerű mindenféle formális jogi alapot is nélkülöző eljárásokban öltött testet. Úgyhogy ezt a specialitást kiemelve természetesen azt szeretném mondani – és azt hiszem, a lényege a miniszteri felszólalásnak – , hogy ez a törvény nem a nagybirtokosok törvénye, ez a törvény nem a gyárosok törvénye, ez nem a németség törvénye, nem műgyűjtők törvénye, nem is a zsidóság törvénye, nem is a kulákok törvénye; ez magyar és nem magyar állampolgárok törvénye, nem tesz különbséget a különböző sérelmükben nyilván különbözőképepn értékelhető csoportok között. Abból indul ki, amelyet az Alkotmánybíróság által is felülvizsgált I. törvény tartalmaz: nem lehet egyenlőtlenséget teremt eni kárpótlási jogalkotás tekintetében. Nem lehet senkit sem a másik csoport elé helyezve jobb helyzetbe hozni.
